HU/SB 6.18: Diti megfogadja, hogy megöli Indra királyt
6.18.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Pṛśni, aki Savitānak, Aditi tizenkét fia közül az ötödiknek a felesége volt, három leányt hozott a világra, Sāvitrīt, Vyāhṛtit és Trayīt, valamint fiakat is, akiket Agnihotrának, Paśunak, Somának, Cāturmāsyának és az öt Mahāyajñának neveztek.
6.18.2. vers: Ó, király! Siddhi, aki Bhagának, Aditi hatodik fiának volt a felesége, három fiat szült, Mahimāt, Vibhut és Prabhut, továbbá egy szépséges leányt, akit Āśīnak hívtak.
6.18.3-4. vers: Dhātānak, Aditi hetedik fiának négy felesége volt: Kuhū, Sinīvālī, Rākā és Anumati. E négy feleség sorban négy fiat szült, Sāyamot, Darśát, Prātaḥát és Pūrṇamāsát. Vidhātānak, Aditi nyolcadik fiának feleségét Kriyának hívták. Vidhātā az öt tűzistent nemzette neki, akiket Purīṣyáknak neveztek. Aditi kilencedik fiának, Varuṇának a felesége Carṣaṇī volt. Méhéből Bhṛgu, Brahmā fia született meg újra.
6.18.5. vers: Varuṇa magjából a nagy misztikus, Vālmīki született meg egy hangyabolyból. Bhṛgu és Vālmīki Varuṇa saját fiai voltak, míg Agastya Ṛṣi és Vasiṣṭha Ṛṣi Varuṇának és Aditi tizedik fiának, Mitrának a közös fiai voltak.
6.18.6. vers: Urvaśī, a mennyei kurtizán láttán Mitra és Varuṇa elvesztették magjukat, melyet egy agyagedényben fogtak fel. Ebből az agyagedényből jelent meg később a két fiú, Agastya és Vasiṣṭha, ezért ők Mitra és Varuṇa közös fiai. Mitra feleségének, Revatīnak a méhében három fiút támasztott, akiket Utsargának, Ariṣṭának és Pippalának hívtak.
6.18.7. vers: Ó, Parīkṣit király! Indra, a mennyei bolygók királya, Aditi tizenegyedik fia három fiat nemzett felesége, Paulomī méhében: Jayantát, Ṛṣabhát és Mīḍhuṣát. Így hallottuk mindezt.
6.18.8. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki számtalan különféle energiával rendelkezik, saját energiája révén megjelent egy törpe képében mint Urukrama, Aditi tizenkettedik fia. Feleségének, Kīrtinek egy fiat nemzett, Bṛhatślokát, akinek sok-sok fia született, Saubhagával az élen.
6.18.9. vers: Később [a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekében] elmondom majd, hogyan jelent meg Urukrama, az Úr Vāmanadeva Kaśyapa, a nagy bölcs fiaként, és hogyan szelte át a három világot három lépésével. Beszélni fogok azokról a rendkívüli tettekről is, melyeket végrehajtott, valamint tulajdonságairól, erejéről és arról is, hogyan született meg Aditi méhéből.
6.18.10. vers: Hadd szóljak most Ditinek azokról a fiairól, akiket Kaśyapa nemzett, ám démonokká váltak. Ebben a démonikus családban jelent meg a csodálatos bhakta, Prahlāda Mahārāja, valamint Bali Mahārāja is. A démonokat pontos kifejezéssel Daityáknak nevezik, mert Diti méhéből származnak.
6.18.11. vers: Először a két fiú, Hiraṇyakaśipu és Hiraṇyākṣa született meg Diti méhéből. Mindketten rendkívüli hatalommal rendelkeztek, s minden Daitya és Dānava imádta őket.
6.18.12-13. vers: Hiraṇyakaśipu feleségét, aki Jambha leánya és Danu leszármazottja volt, Kayādhunak hívták. Egymás után négy fiút hozott a világra, Saṁhlādát, Anuhlādát, Hlādát és Prahlādát. A négy fiú húga Siṁhikā volt, aki Vipracit démonhoz ment feleségül, s aki egy másik démont hozott a világra, Rāhut.
6.18.14. vers: Amikor Rāhu álruhába bújva a félistenek között itta a nektárt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége levágta a fejét. Saṁhlāda feleségét Kṛtinek hívták. Egyesülésük után Kṛtinek egy Pañcajana nevű fia született.
6.18.15. vers: Hlāda feleségét Dhamaninak hívták. Két fiút hozott a világra, Vātāpit és Ilvalát. Amikor Ilvala egyszer vendégül látta Agastya Munit, a lakoma során Vātāpit tálalta fel neki, akit korábban kossá változtatott és megfőzött.
6.18.16. vers: Anuhlāda feleségét Sūryānak hívták. Két fiúnak adott életet: Bhāṣkarának és Mahiṣának. Prahlādának egy fia volt, Virocana, akinek felesége Bali Mahārāját hozta a világra.
6.18.17. vers: Bali Mahārāja száz fiúgyermeket nemzett Aśanānak, s a száz fiú közül Bāṇa király volt a legidősebb. Bali Mahārāja dicséretre méltó tetteiről később [a Nyolcadik Énekben] beszélek majd.
6.18.18. vers: Bāṇa király hűségesen imádta az Úr Śivát, ezért az Úr Śiva egyik leghíresebb társa lett. Az Úr Śiva mind a mai napig védelmezi Bāṇa király fővárosát, s mindig mellette áll.
6.18.19. vers: A negyvenkilenc Marut félisten szintén Diti méhéből született. Egyiküknek sem volt fia. Noha Dititől származtak, Indra király a félistenek rangjára emelte őket.
6.18.20. vers: Parīkṣit király így kérdezett: Kedves uram! Származása miatt a negyvenkilenc Marut bizonyára démonként gondolkodott. Miért térítette meg őket Indra, a félistenek királya, hogy félistenekké váljanak? Valamilyen rituális vagy jámbor tettet hajtottak végre?
6.18.21. vers: Kedves brāhmaṇám, velem együtt valamennyi jelen lévő bölcs nagyon szeretne tudni erről. Ó, nagy lélek, arra kérlek hát, kegyesen magyarázd el nekünk, miért történt mindez!
6.18.22. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, Śaunaka, ó, kiváló bölcs! Amikor Śukadeva Gosvāmī, aki mindent tudott, hallotta, hogy Parīkṣit Mahārāja tisztelettel és tömören azokról a témákról kérdez, melyeket lényeges hallani, nagy örömmel dicsérte meg igyekezetét, s válaszolt neki.
6.18.23. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Úr Viṣṇu, hogy segítsen Indrának, megölte a két fivért, Hiraṇyākṣát és Hiraṇyakaśiput. Haláluk miatt anyjukon, Ditin úrrá lett a gyász és a düh, s így gondolkodott:
6.18.24. vers: Indra, aki olyannyira szereti kielégíteni az érzékeit, az Úr Viṣṇuval ölette meg a két fivért, Hiraṇyākṣát és Hiraṇyakaśiput. Milyen kegyetlen, kőszívű és bűnös! Mikor pusztítom hát el őt, s mikor békél meg végre az elmém?
6.18.25. vers: A halál után minden uralkodó teste, akit azelőtt királyként és nagy vezérként ismertek, férgekké, ürülékké és hamuvá válik. Vajon ismeri-e az élet valódi értelmét az, aki csupán azért, hogy egy ilyen testet védelmezzen, irigységében megöl másokat? Bizonyára nem, mert ha valaki irigy más élőlényekre, kétségtelenül pokolra jut.
6.18.26. vers: Diti így tűnődött: Indra örök életűnek gondolja testét, s így fékeveszetté vált. Egy olyan fiat szeretnék ezért, aki meg tudja szabadítani Indrát őrültségétől. Bár megtalálnám a módját, hogy véghez vigyem tervemet!
6.18.27-28. vers: Így gondolkodott Diti [egy olyan fiúra vágyva, aki majd elpusztítja Indrát], s úgy cselekedett, hogy kedves viselkedésével elégedetté tegye Kaśyapát. Ó, király! Mindig nagyon hűségesen eleget tett Kaśyapa utasításainak, ahogy csak férje kívánta. Szolgálatával, szeretetével, alázatával és fegyelmével, nyájas szavaival, melyekkel elégedetté tette, valamint mosolyával és pillantásaival elbűvölte elméjét, s a hatalmába kerítette Kaśyapát.
6.18.29. vers: Kaśyapa Muni művelt bölcs volt, Diti mégis elbűvölte és az ujja köré csavarta őt megjátszott viselkedésével. A bölcs megígérte hát feleségének, hogy teljesíti vágyait. Hogy egy férj ilyet ígér, az egyáltalán nem meglepő.
6.18.30. vers: A teremtés kezdetén az Úr Brahmā, az univerzum élőlényeinek atyja látta, hogy az élőlények nem vonzódnak egymáshoz. Ezért aztán hogy szaporítsa a népességet, a férfi testének jobbik feléből megteremtette a nőt, mert a nő viselkedése magával ragadja a férfi elméjét.
6.18.31. vers: Ó, kedvesem! Kaśyapát, a hatalmas bölcset felesége, Diti nyájas viselkedése rendkívül elégedetté tette, ezért mosolyogva így szólt hozzá:
6.18.32. vers: Kaśyapa Muni így szólt: Ó, gyönyörű asszony, ó, feddhetetlen jellemű hölgy! Nagyon elégedett vagyok viselkedéseddel, ezért bármilyen áldást kérhetsz tőlem. Ha a férj elégedett, a feleségnek nem lehet olyan vágya sem ebben a világban, sem a következőben, ami ne teljesülhetne könnyedén.
6.18.33-34. vers: A nő számára a férj a legfelsőbb félisten. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Vāsudeva, a szerencse istennőjének férje jelen van mindenki szívében, s a gyümölcsöző tetteket végzők a félistenek különféle nevein és formáin keresztül imádják Őt. Egy nő számára ugyanígy a férj képviseli az Urat, s őt imádja.
6.18.35. vers: Kedves feleségem, aki karcsú derekaddal oly csodálatos külsővel rendelkezel! Egy lelkiismeretes feleségnek erényesnek kell lennie, s követnie kell a férje utasításait. Nagy odaadással kell imádnia férjét mint Vāsudeva képviselőjét.
6.18.36. vers: Kedves feleségem, ó, nemes hölgy! Mivel nagy odaadással imádtál engem az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének tekintve, azzal jutalmazlak, hogy teljesítem vágyaidat, melyek egy hűtlen feleség számára elérhetetlenek.
6.18.37. vers: Diti így válaszolt: Ó, férjem, ó, nagy lélek! Elvesztettem fiaimat. Ha áldást akarsz adni, egy olyan halhatatlan fiat kérek tőled, aki el tudja pusztítani Indrát. Azért imádkozom hozzád ezért az áldásért, mert Indra Viṣṇu segítségével megölte két fiamat, Hiraṇyākṣát és Hiraṇyakaśiput.
6.18.38. vers: Amikor Kaśyapa Muni meghallotta Diti kérését, nagyon elszomorodott. „Ó, jaj — bánkódott —, most Indra megölése istentelen tettének veszedelme leselkedik rám!”
6.18.39. vers: Kaśyapa Muni így gondolkodott: Ó, jaj! Túlságosan ragaszkodni kezdtem az anyagi élvezethez, s ezt kihasználva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének illuzórikus energiája egy nő [a feleségem] formájában elbűvölte az elmémet. Valóban nyomorult vagyok, s a pokol mélyére fogok kerülni!
6.18.40. vers: Ez a nő, a feleségem olyan eszközhöz folyamodott, ami éppen megfelel a természetének, ezért nem lehet őt hibáztatni. De én egy férfi vagyok, szálljon hát rám kárhozat! A legkevésbé sem tudom, hogy mi a jó számomra, hiszen nem tudtam uralkodni az érzékeimen.
6.18.41. vers: A nő arca oly vonzó és gyönyörű, mint ősszel a nyíló lótuszvirág. Szavai végtelenül kedvesek, és örömet okoznak a fülnek. Ha azonban a szívébe tekintünk, láthatjuk, hogy olyan éles, akár a borotva. Ki érhetné hát meg egy nő tetteit?
6.18.42. vers: A nők saját érdeküket szem előtt tartva úgy bánnak a férfiakkal, mintha a legkedvesebbek lennének a számukra, valójában azonban senkit sem szeretnek. Vallásosaknak tartják őket, de ha az érdekük úgy kívánja, még férjüket, fiukat vagy bátyjukat is megölik, vagy okot adnak arra, hogy mások megöljék őket.
6.18.43. vers: Megígértem, hogy megáldom őt, s ígéretemet nem szeghetem meg. Indra azonban nem szolgált rá, hogy megöljék. Ezért a megoldás, amit találtam, éppen megfelelő.
6.18.44. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Miközben így gondolkodott, Kaśyapa Munit elöntötte a düh. Ó, Parīkṣit Mahārāja, Kuru leszármazottja! Saját magát kárhoztatva a következőképpen szólt Ditihez:
6.18.45. vers: Kaśyapa Muni így szólt: Ó, nemes hölgy, kedves feleségem! Ha legalább egy évig követed utasításomat e fogadalomra vonatkozóan, akkor kétségtelenül olyan fiad születik majd, aki képes megölni Indrát. Ha azonban megszeged a vaiṣṇava elvek követésének fogadalmát, olyan fiad lesz, aki kedveli Indrát.
6.18.46. vers: Kedves brāhmaṇám! — válaszolta Diti. — El kell fogadnom tanácsodat, és be kell tartanom a fogadalmat. Tudasd hát velem, hogy mit kell tennem, mi az, ami tilos a számomra, és mi az, amivel nem szegem meg a fogadalmamat! Kérlek, mondj el nekem mindent érthetően!
6.18.47. vers: Kaśyapa Muni így szólt: Kedves feleségem, ha be akarod tartani ezt a fogadalmat, nem szabad erőszakot elkövetned és bántanod másokat! Ne átkozz meg senkit, és sohase mondj hazugságot! Ne vágd le a körmödet és a hajadat, és ne érints meg tisztátalan dolgokat, például koponyákat vagy csontokat!
6.18.48. vers: Kaśyapa Muni folytatta: Kedves feleségem! Soha ne merülj a vízbe, amikor fürdőt veszel, soha ne légy dühös, és ne beszélj, ne társulj bűnös emberekkel! Sohase végy fel olyan ruhát, ami nincs alaposan kimosva, és ne akassz nyakadba olyan virágfüzért, amit már valaki viselt előtted!
6.18.49. vers: Sohase fogyassz olyan ételt, amit valaki meghagyott, sohase egyél Kālī [Durgā] istennőnek felajánlott prasādát, és ne egyél semmi olyat, amit hús vagy hal szennyezett be! Soha ne egyél olyat, amit egy śūdra adott vagy érintett meg, vagy olyat, amit egy nő a tisztátalan időszakában meglátott! Ne igyál vizet két összetett tenyeredből!
6.18.50. vers: Evés után ne menj ki az utcára, míg meg nem mostad a szádat, a kezedet és a lábadat. Ne hagyd el a házat este, ne menj ki kibontott hajjal, és akkor se, ha nem vagy megfelelően felékszerezve. Ne lépj ki a házból, ha nem vagy nagyon komoly és nem vagy kellőképpen felöltözve.
6.18.51. vers: Ne feküdj le, míg meg nem mostad mindkét lábadat, vagy meg nem tisztultál, és ne feküdj le vizes lábbal sem, vagy fejjel nyugat, illetve észak felé! Ne feküdj le ruhátlanul vagy más nőkkel, napkeltekor vagy napnyugtakor!
6.18.52. vers: Miután frissen mosott ruhát öltöttél, megtisztultál, valamint kurkumával, szantálfa péppel és más kedvező anyagokkal ékesítetted fel a testedet, reggeli előtt imádd a teheneket, a brāhmaṇákat, a szerencse istennőjét és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét!
6.18.53. vers: Annak a nőnek, aki betartja ezt a fogadalmat, virágfüzérekkel, szantálfapéppel, ékességekkel és más dolgokkal kell imádnia azokat a nőket, akiknek fiaik vannak, s akiknek él a férjük. Annak a feleségnek, aki gyermeket vár, imádnia kell a férjét, s imákat kell hozzá mondania. Meditáljon is rajta azzal a gondolattal, hogy őt hordja méhében.
6.18.54. vers: Kaśyapa Muni folytatta: Ha legalább egy éven keresztül nagy hittel betartod ezt a fogadalmat, s így végrehajtod ezt a szertartást, amit puṁsavanának neveznek, akkor egy olyan fiút fogsz a világra hozni, aki meg fogja ölni Indrát. Ha azonban megszeged e fogadalmat, a fiú Indra barátja lesz.
6.18.55. vers: Ó, Parīkṣit király! Diti, Kaśyapa felesége vállalta, hogy követi a puṁsavana nevű tisztító folyamatot. „Igen — mondta —, mindent utasításaid szerint fogok tenni!” Miután Kaśyapa magját a méhébe fogadta, nagy boldogságára teherbe esett, s attól kezdve hűségesen betartotta fogadalmát.
6.18.56. vers: Ó, király, te, aki mindenkit tisztelsz! Indra megértette, mi Diti szándéka, s kitervelte, hogyan érhetné el saját céljait. Azt a gondolkodást követve, miszerint a természetben az önfenntartás a legfőbb törvény, azt akarta elérni, hogy Diti szegje meg fogadalmát. Nagynénje szolgálatába szegődött hát, aki egy āśramában élt.
6.18.57. vers: Indra nap mint nap virágot, gyümölcsöt és gyökereket gyűjtött az erdőben, valamint fát a yajñákhoz, s így szolgálta nagynénjét. Kuśa füvet, leveleket, hajtásokat, földet és vizet is hozott, mindig a kellő időben.
6.18.58. vers: Ó, Parīkṣit király! Ahogyan az őzre vadászó ember a testét őzbőrrel takarva őznek álcázza magát, s az őzet szolgálja, úgy Indra is, noha szíve mélyén Diti fiainak ellensége volt, látszólag barátságosan bánt Ditivel, és szolgálta őt. Célja az volt, hogy amint a legparányibb hibát is felfedezi abban, ahogyan Diti e rituális szertartás fogadalmainak eleget tesz, rászedi őt. Azonban észrevétlen akart maradni, ezért nagy gonddal végezte szolgálatát.
6.18.59. vers: Ó, egész világ mestere! Amikor Indra egyetlen hibát sem talált, azt gondolta: „Hogyan vár rám így jó szerencse?” Mélységes aggodalom töltötte el.
6.18.60. vers: A fogadalom elveinek szigorú követésétől Diti legyengült és lefogyott, s ezért egyszer sajnálatos módon nem mosta meg száját, kezét és lábát evés után, és alkonyatkor nyugovóra tért.
6.18.61. vers: Indra, aki minden misztikus képességgel [a yoga-siddhikkel, például az aṇimāval és a laghimāval is] rendelkezik, látta, hogy Diti hibát követett el. Miközben Diti mélyen aludt, s öntudatlan volt, a méhébe hatolt.
6.18.62. vers: Miután belépett Diti méhébe, villámja segítségével hétfelé vágta Diti magzatát, ami úgy ragyogott, mint az arany. Hét helyen hét különböző élőlény kezdett el sírni. „Ne sírjatok!” — mondta nekik Indra, majd mindegyiküket ismét hét darabra vágta.
6.18.63. vers: Ó, király! Kétségbeesetten, kezeiket összetéve könyörögni kezdtek Indrához: „Kedves Indra! Mi a Marutok, a fivéreid vagyunk. Miért törsz az életünkre?”
6.18.64. vers: Amikor Indra látta, hogy odaadó követőivel áll szemben, így szólt hozzájuk: „Ha mindannyian a fivéreim vagytok, nem kell többé rettegnetek tőlem!”
6.18.65. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves Parīkṣit királyom! Téged megégetett Aśvatthāmā brahmāstrája, de amikor az Úr Kṛṣṇa belépett anyád méhébe, megmenekültél. Éppen így bár az egyetlen magzatot Indra villáma negyvenkilenc darabra vágta, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből mindannyian megmenekültek.
6.18.66-67. vers: Ha valaki akár csak egyszer is imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az eredeti személyt, az megkapja azt az áldást, hogy a lelki világba kerül, és ugyanolyan testi vonásokra tesz szert, mint Viṣṇué. Diti egy nagy fogadalmat betartva közel egy évig imádta az Úr Viṣṇut. Amiatt, hogy ilyen nagy lelki ereje volt, megszülhette a negyvenkilenc Marutot. Miért kellene hát csodálkoznunk azon, hogy a Marutok annak ellenére, hogy Diti méhéből születtek, a Legfelsőbb Úr kegyéből a félistenekkel kerültek azonos szintre?
6.18.68. vers: Annak köszönhetően, hogy Diti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádta, teljesen megtisztult. Amikor felkelt, negyvenkilenc fiát és Indrát pillantotta meg. A negyvenkilenc fiú oly ragyogó volt, mint a tűz, és barátként bántak Indrával. Ditit mindez nagyon elégedetté tette.
6.18.69. vers: Diti aztán így szólt Indrához: Kedves fiam! Csak azért tartottam be ezt a nehéz fogadalmat, hogy egy olyan gyermekem szülessen, aki majd megöl titeket, a tizenkét Ādityát.
6.18.70. vers: Csak egyetlen fiúért imádkoztam, de most látom, hogy negyvenkilencen vannak. Hogyan történt ez? Kedves fiam, Indra, ha tudod, mondd el nekem az igazságot, s ne próbálj hazudni!
6.18.71. vers: Indra válaszolt: Kedves anyám! Önző érdekeim végtelenül elvakítottak, ezért nem láttam többé a vallás szemével. Amikor megtudtam, hogy nagy fogadalmat tettél a lelki életben, hibát akartam találni benned. Amint felfedeztem egy hibát, behatoltam méhedbe, és darabokra vágtam a magzatodat.
6.18.72. vers: A gyermeket a méhben először hét darabra vágtam, s a hét darabból hét gyermek lett. Aztán mindegyik gyermeket ismét hétfelé vágtam, ám a Legfelsőbb Úr kegyéből egyikőjük sem halt meg.
6.18.73. vers: Kedves anyám! Amikor láttam, hogy mind a negyvenkilenc fiú életben van, nagyon megdöbbentem. Úgy gondoltam, ez egy másodlagos eredménye volt annak, hogy rendszeres odaadó szolgálatoddal imádtad az Úr Viṣṇut.
6.18.74. vers: Akiket egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata érdekel, azok nem akarnak semmi anyagi áldást az Úrtól, sőt a felszabadulásra sem vágynak, az Úr Kṛṣṇa mégis teljesíti minden vágyukat.
6.18.75. vers: Minden törekvés végső célja az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgájává váljunk. Ha egy okos ember a legkedvesebb Urat szolgálja, aki saját Magát adja a bhaktáknak, hogyan vágyhatna anyagi boldogságra, ami még a pokolban is elérhető?
6.18.76. vers: Ó, anyám, ó, legkiválóbb asszony, milyen ostoba vagyok! Kegyesen bocsáss meg a sértésekért, melyeket elkövettem! Odaadó szolgálatodnak köszönhetően negyvenkilenc fiad sértetlenül jött a világra. Az ellenségükként darabokra szabdaltam őket, de kiváló odaadó szolgálatod miatt életben maradtak.
6.18.77. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Ditit rendkívül elégedetté tette Indra viselkedése. Indra mélyen lehódolva a tiszteletét ajánlotta nagynénjének, Ditinek, s miután engedélyt kapott rá tőle, fivéreivel, a Marutokkal együtt a mennyei bolygókra indult.
6.18.78. vers: Kedves Parīkṣit királyom! Amennyire tőlem telt, választ adtam a kérdésekre, amelyeket feltettél nekem, különösen a Marutok tiszta, kedvező történetével kapcsolatban. Most újabb kérdéseket tehetsz fel, s én tovább beszélek neked.