HU/SB 6.2.32
32. VERS
- athāpi me durbhagasya
- vibudhottama-darśane
- bhavitavyaṁ maṅgalena
- yenātmā me prasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; api—bár; me—enyém; durbhagasya—annyira szerencsétlen; vibudha-uttama—nagy bhakták; darśane—mert láttam; bhavitavyam—kell, hogy legyen; maṅgalena—kedvező cselekedetek; yena—amelyek által; ātmā—önvaló; me—enyém; prasīdati—valóban boldog lesz.
FORDÍTÁS
Milyen visszataszító és szerencsétlen vagyok, hogy a bűnös tettek óceánjába merültem! Most azonban korábbi lelki cselekedeteim eredményeképpen mégis láthattam azt a négy nagyszerű személyiséget, akik eljöttek, hogy megmentsenek. Végtelenül boldog vagyok, hogy eljöttek hozzám!
MAGYARÁZAT
A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.54) kijelenti:
- ’sādhu-saṅga’, ’sādhu-saṅga’ —— sarva-śāstre kaya
- lava-mātra sādhu-saṅge sarva-siddhi haya
„Minden śāstra azt javasolja, hogy keressük a bhakták társaságát, mert csupán egyetlen pillanat, amit velük töltünk, a teljes tökéletesség magját ülteti el bennünk.” Ajāmila ifjúkorában kétségtelenül nagyon tiszta volt, s bhaktákkal és brāhmaṇákkal társult. Ezek a jámbor tettek annak ellenére, hogy lealacsonyodott, arra ösztönözték, hogy fiát Nārāyaṇának nevezze. Ez biztosan annak a jó tanácsnak köszönhetően történt így, amit belülről, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapott. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) azt mondja: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. „Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Az Úr, aki jelen van mindenki szívében, olyan kegyes, hogy azt, aki akár csak egyetlen egyszer is szolgálatot végez Neki, sohasem felejti el többé. Az Úr tehát belülről lehetőséget adott Ajāmilának, hogy legkisebb fiát Nārāyaṇának nevezze, és így ragaszkodásában örökké mondhassa: „Nārāyaṇa! Nārāyaṇa!”, majd a halála pillanatában megszabadulhasson a legfélelmetesebb és legveszélyesebb helyzettől. Ez Kṛṣṇa kegye. Guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja: a guru és Kṛṣṇa kegyéből az ember megkapja a bhakti magját. Ez a társulás megmenti a bhaktát a legnagyobb félelemtől. Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunkban éppen ezért megváltoztatjuk a bhakták nevét, s olyan nevet adunk nekik, ami Viṣṇura emlékezteti őket. Ha valaki a halála pillanatában képes emlékezni saját nevére — például Kṛṣṇadāsa vagy Govinda dāsa —, akkor a legnagyobb veszélytől menekülhet meg. Az avatáskor tehát nagyon lényeges a névváltoztatás. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom olyan lelkiismeretes, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy valamilyen módon Kṛṣṇára emlékezzen.