HU/SB 6.4.14
14. VERS
- yaḥ samutpatitaṁ deha
- ākāśān manyum ulbaṇam
- ātma-jijñāsayā yacchet
- sa guṇān ativartate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; samutpatitam—hirtelen felébred; dehe—a testben; ākāśāt—az égből; manyum—dühöt; ulbaṇam—hatalmas; ātma-jijñāsayā—a lelki megvalósításról vagy az önmegvalósításról kérdezősködve; yacchet—legyőzi; saḥ—az a személy; guṇān—az anyagi természet kötőerőin; ativartate—felülemelkedik.
FORDÍTÁS
Aki az önmegvalósításról kérdez, s így legyőzi hatalmas dühét — amely hirtelen ébred a testben, mintha az égből hullana alá —, az felülemelkedik az anyagi természet kötőerőinek hatásán.
MAGYARÁZAT
Amikor valaki dühbe gurul, megfeledkezik magáról és helyzetéről, ha azonban tudásával képes átgondolni helyzetét, akkor legyőzi az anyagi természet kötőerőinek hatását. Az ember mindig a kéjes vágyak, a düh, a mohóság, az illúzió, az irigység stb. szolgája, de ha a lelki fejlődés révén elegendő erőre tesz szert, akkor képes lesz uralkodni ezeken. Aki ezt eléri, annak a helyzete mindig transzcendentális marad, s az anyagi természet kötőerői nem lesznek rá hatással. Ez csak akkor lehetséges, ha valaki teljesen átadja magát az Úr szolgálatának. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 14.26) elmondja:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāḥ
„Aki a teljes odaadó szolgálatban merül el, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a lelki síkra emelkedik.” A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom az embert odaadó szolgálattal foglalja le, s ezzel mindig a düh, a mohóság, a kéj és az irigység stb. fölé emeli. Az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie, máskülönben áldozatul esik az anyagi természet kötőerőinek.