HU/SB 6.4.47
47. VERS
- aham evāsam evāgre
- nānyat kiñcāntaraṁ bahiḥ
- saṁjñāna-mātram avyaktaṁ
- prasuptam iva viśvataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; eva—csak; āsam—voltam; eva—bizonyára; agre—kezdetben, a teremtés előtt; na—nem; anyat—más; kiñca—bármi; antaram—Rajtam kívül; bahiḥ—külső (mivel a kozmikus megnyilvánulás külsődleges a lelki világhoz képest, a lelki világ már akkor is létezett, amikor még nem volt anyagi világ); saṁjñāna-mātram—csak az élőlények tudata; avyaktam—megnyilvánulatlan; prasuptam—aludni; iva—mint; viśvataḥ—mindenhol.
FORDÍTÁS
A kozmikus megnyilvánulás teremtése előtt egyedül Én léteztem saját lelki energiáimmal. A tudat megnyilvánulatlan volt, ahogyan az ember tudata is megnyilvánulatlan állapotban van, amikor alszik.
MAGYARÁZAT
Az aham szó egy személyre utal. A Védák megmagyarázzák: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām, az Úr a legfelsőbb örök a számtalan örök közül, és a legfelsőbb élőlény a számtalan élőlény közül. Az Úr egy személy, akinek ezzel egy időben személytelen vonásai is vannak. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.2.11) ezt olvashatjuk:
- vadanti tat tattva-vidas
- tattvaṁ yaj jñānam advayam
- brahmeti paramātmeti
- bhagavān iti śabdyate
„A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettősségtől mentes szubsztanciát Brahmannak, Paramātmānak vagy Bhagavānnak hívják.” A Paramātmā és a személytelen Brahman felfogása csak a teremtés után jött létre; a teremtés előtt csupán az Istenség Legfelsőbb Személyisége létezett. A Bhagavad-gītā (BG 18.55) határozottan kijelenti, hogy az Urat kizárólag a bhakti-yoga révén lehet megérteni. A végső ok, a teremtés legfelsőbb oka az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit csakis a bhakti-yogával lehet megérteni. Spekulatív filozófiai kutatással vagy meditációval Őt lehetetlen megérteni, mert ezek a folyamatok mind az anyagi teremtés után jöttek létre. A Legfelsőbb Úr személytelen és helyhez kötött felfogásait többé-kevésbé anyagi szennyeződés fedi. A valódi lelki folyamat tehát a bhakti-yoga. Ahogy az Úr mondja, bhaktyā mām abhijānāti: „Engem egyedül az odaadó szolgálat segítségével lehet megérteni.” Az Úr személyként létezett a teremtés előtt, ahogy erre a versben az aham szó utal. Amikor Prajāpati Dakṣa gyönyörű ruhákat és ékszereket viselő személyként pillantotta meg Őt, az odaadó szolgálaton keresztül valóban tapasztalta az aham szó jelentését.
Minden személy örök. Mivel az Úr azt mondja, hogy a teremtés előtt (agre) személyként létezett, és hogy a megsemmisülés után is létezni fog, az Úr örökké egy személy. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezért a következő verseket idézi a Śrīmad-Bhāgavatamból (SB 10.9.13-14):
- na cāntar na bahir yasya
- na pūrvaṁ nāpi cāparam
- pūrvāparaṁ bahiś cāntar
- jagato yo jagac ca yaḥ
- taṁ matvātmajam avyaktaṁ
- martya-liṅgam adhokṣajam
- gopikolūkhale dāmnā
- babandha prākṛtaṁ yathā
Az Istenség Személyisége Vṛndāvanában Yaśodā mama fiaként jelent meg, és Yaśodā mama ugyanúgy megkötözte az Urat, ahogy egy közönséges anya kötözi meg anyagi gyermekét. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége testét illetően (sac-cid-ānanda-vigrahaḥ) elmondhatjuk, hogy valójában nincs különbség külseje és bensője között, amikor azonban saját formájában jelenik meg, az ostobák közönséges embernek vélik. Avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11): saját testében jön el, amely sohasem változik, a mūḍhāk, az ostobák mégis azt hiszik, hogy a személytelen Brahman öltött anyagi testet, hogy személyként jöjjön el. A közönséges élőlények anyagi testeket öltenek, de az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem. Ő a legfelsőbb tudat, ezért ez a vers azt mondja: saṁjñāna-mātram, az eredeti tudat, a Kṛṣṇa-tudat megnyilvánulatlan volt a teremtés előtt, noha az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tudata minden dolog eredete. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 2.12) így szól: „Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.” Az Úr személye tehát az Abszolút Igazság, az volt a múltban, és az lesz a jövőben is.
Madhvācārya ezzel kapcsolatban két verset idéz a Matsya Purāṇából:
- nānā-varṇo haris tv eko
- bahu-śīrṣa-bhujo rūpāt
- āsīl laye tad-anyat tu
- sūkṣma-rūpaṁ śriyaṁ vinā
- asuptaḥ supta iva ca
- mīlitākṣo ’bhavad dhariḥ
- anyatrānādarād viṣṇau
- śrīś ca līneva kathyate
- sūkṣmatvena harau sthānāl
- līnam anyad apīṣyate
Amiatt, hogy sac-cid-ānanda-vigrahával rendelkezik, a Legfelsőbb Úr eredeti formájában marad minden dolog megsemmisülése után is, mivel azonban a többi élőlény teste anyagi, az anyag az anyagba olvad, a szellemi lélek finom formája pedig az Úr testében marad. Az Úr nem alszik, ellenben a közönséges élőlények egészen a következő teremtésig szunnyadnak. Az ostobák azt hiszik, hogy a megsemmisülés után a Legfelsőbb Úr fensége is megszűnik létezni, ez azonban nem így van. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fensége megmarad úgy, ahogy a lelki világban van — csak az anyagi világban semmisül meg minden. A brahma-līna, a Legfelsőbb Brahmanba olvadás nem valódi līna, azaz megsemmisülés, mert a Brahman-ragyogásba merülő finom forma az anyagi teremtés után vissza fog térni az anyagi világba, és újra anyagi formát ölt. Erről mondják, hogy bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Amikor az anyagi test megsemmisül, a szellemi lélek finom formában marad, amely később újra felölt egy anyagi testet. A feltételekhez kötött lelkekre igaz ez, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké eredeti tudatában és lelki testében marad.