HU/SB 6.7.36
36. VERS
- akiñcanānāṁ hi dhanaṁ śiloñchanaṁ
- teneha nirvartita-sādhu-satkriyaḥ
- kathaṁ vigarhyaṁ nu karomy adhīśvarāḥ
- paurodhasaṁ hṛṣyati yena durmatiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
akiñcanānām—azok, akik lemondásokat és vezekléseket végeznek, hogy megváljanak az anyagi tulajdontól; hi—bizonyára; dhanam—a gazdagság; śila—a mezőn maradt gabona összegyűjtése; uñchanam—és a piacon megmaradt gabona összegyűjtése; tena—ilyen módon; iha—itt; nirvartita—teljesítve; sādhu—a kiváló bhaktáknak; sat-kriyaḥ—minden jámbor cselekedet; katham—hogyan; vigarhyam—elítélendő; nu—valóban; karomi—végre fogom hajtani; adhīśvarāḥ—ó, bolygórendszerek kiváló irányítói; paurodhasam—a papi kötelesség; hṛṣyati—elégedett; yena—ami által; durmatiḥ—aki ostoba.
FORDÍTÁS
Ó, különféle bolygók kiváló irányítói! Az igaz brāhmaṇa, akinek nincs anyagi tulajdona, a śiloñchanát elfogadva él. Ez annyit jelent, hogy összeszedi a mezőn és a piacon a földre hullott gabonát. Így tartják fenn magukat és családjukat, s így hajtanak végre minden szükséges jámbor cselekedetet azok a családos brāhmaṇák, akik valóban követik a lemondás és vezeklés elveit. Az a brāhmaṇa, aki arra vágyik, hogy úgy találja meg a boldogságot, hogy papi hivatása révén vagyonra tegyen szert, kétségtelenül nagyon ostoba. Hogyan fogadhatnám én el ezt a papi rangot?
MAGYARÁZAT
Egy elsőrangú brāhmaṇa nem fogad el semmilyen fizetséget a tanítványaitól vagy a yajamānáktól. Lemondást és vezeklést gyakorolva a szántóföldekre megy, s összeszedi azt a gabonát, amit a földművesek otthagynak a brāhmaṇák számára. Elmegy azokra a piacokra is, ahol gabonával kereskednek, és összegyűjti a kereskedők által otthagyott gabonát. Így gondoskodnak saját testükről és családjukról e kiváló brāhmaṇák, és sohasem kérnek semmit a tanítványaiktól, hogy a kṣatriyákat vagy vaiśyákat utánozva gazdagon éljenek. Más szóval egy tiszta brāhmaṇa önként vállalja a nincstelenek életét, és teljesen az Úr kegyére bízza magát. Nem is olyan régen élt egy brāhmaṇa Kṛṣṇanagarában, Navadvīpa közelében, akinek a helyi zamindār, Vraja Kṛṣṇacandra felajánlotta a segítségét, de a brāhmaṇa visszautasította. Azt mondta, hogy ő és családja nagyon boldogan élnek. Azt a rizst eszik, amit a tanítványaitól kap, és mellé tamarind leveleket főz, így aztán szó sem lehet róla, hogy segítséget fogadjon el a zamindārtól. A tanulság az, hogy ha egy brāhmaṇa meggazdagszik a tanítványaitól kapott adományokból, a papi hivatásért kapott fizetséget ne saját magára költse, hanem szolgálja vele az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.