HU/SB 6.9.29-30
29-30. VERSEK
- ātma-tulyaiḥ ṣoḍaśabhir
- vinā śrīvatsa-kaustubhau
- paryupāsitam unnidra-
- śarad-amburuhekṣaṇam
- dṛṣṭvā tam avanau sarva
- īkṣaṇāhlāda-viklavāḥ
- daṇḍavat patitā rājañ
- chanair utthāya tuṣṭuvuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātma-tulyaiḥ—majdnem egyenlő Vele; ṣoḍaśabhiḥ—tizenhat (szolga) által; vinā—nélkül; śrīvatsa-kaustubhau—a Śrīvatsa jel és a Kaustubha drágakő; paryupāsitam—őrizték minden oldalon; unnidra—nyíló; śarat—az őszi; amburuha—mint a lótuszvirágok; īkṣaṇam—szemű; dṛṣṭvā—látván; tam—Őt (az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát); avanau—a földön; sarve—mindegyikük; īkṣaṇa—attól, hogy közvetlenül látták; āhlāda—boldogsággal; viklavāḥ—telve; daṇḍa-vat—mint egy bot; patitāḥ—estek; rājan—ó, király; śanaiḥ—lassan; utthāya—felállva; tuṣṭuvuḥ—imákat zengtek.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát tizenhat személyes őre vette körül és szolgálta. Ékszerek díszítették őket, és éppen olyanok voltak, mint az Úr — egyedül a Śrīvatsa jele és Kaustubha drágakő hiányzott róluk. Ó, király! Amikor a félistenek megpillantották a Legfelsőbb Urat ebben a helyzetben, s látták az őszi lótuszvirág szirmaihoz hasonló, mosolygó szemeit, elárasztotta őket a boldogság. Azonnal botként borultak a földre, daṇḍavatjaikat ajánlva. Aztán lassan felemelkedtek, majd imáikkal elégedetté tették az Urat.
MAGYARÁZAT
A Vaikuṇṭhalokán az Istenség Legfelsőbb Személyiségének négy karja van, s mellkasát a Śrīvatsa jele és a Kaustubha drágakő ékesíti. Ezek az Istenség Legfelsőbb Személyisége különös ismertetőjelei. Személyes szolgáinak és többi hívének a Vaikuṇṭhán ugyanolyan testi jellemzői vannak, mint Neki, azzal a különbséggel, hogy ők nem viselik a Śrīvatsa jelet és a Kaustubha drágakövet.