HU/SB 6.9.34
34. VERS
- duravabodha iva tavāyaṁ vihāra-yogo yad aśaraṇo ’śarīra idam anavekṣitāsmat-samavāya ātmanaivāvikriyamāṇena saguṇam aguṇaḥ sṛjasi pāsi harasi.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
duravabodhaḥ—nehéz megérteni; iva—eléggé; tava—Tiéd; ayam—ezt; vihāra-yogaḥ—az anyagi teremtés, fenntartás és megsemmisülés kedvteléseit végezni; yat—ami; aśaraṇaḥ—nem függ semmilyen más támasztól; aśarīraḥ—anyagi test nélkül; idam—ez; anavekṣita—anélkül, hogy várna rá; asmat—miénk; samavāyaḥ—az együttműködés; ātmanā—saját Magad által; eva—valóban; avikriyamāṇena—átalakulás nélkül; sa-guṇam—a természet anyagi kötőerői; aguṇaḥ—bár transzcendentálisan az ilyen anyagi kötőerők fölött áll; sṛjasi—teremtesz; pāsi—fenntartasz; harasi—megsemmisítesz.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk, Neked nincs szükséged támaszra, és bár nincs anyagi tested, nincs szükséged arra, hogy együttműködjünk Veled. Te vagy a kozmikus megnyilvánulás oka, és Te adod annak anyagi összetevőit, anélkül hogy átalakulnál, így Te magad teremted, tartod fenn és semmisíted meg ezt a kozmikus megnyilvánulást. Látszólag ugyan anyagi cselekedeteket végzel, mégis transzcendentálisan fölötte állsz minden anyagi kötőerőnek. E transzcendentális cselekedeteidet ezért rendkívül nehéz megérteni.
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitā (5.37) elmondja: goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa mindig Goloka Vṛndāvanában van. Az írások azt is kijelentik, hogy vṛndāvanaṁ parityajya padam ekaṁ na gacchati: Kṛṣṇa soha egy lépést sem tesz Vṛndāvanán kívül. Noha saját hajlékán tartózkodik Goloka Vṛndāvanában, egyidejűleg mégis mindent átható, s így mindenhol jelen van. Egy feltételekhez kötött léleknek ezt nagyon nehéz felfognia, de a bhakták megértik, hogyan lehet, hogy Kṛṣṇa átalakulás nélkül egyidejűleg jelen van saját hajlékán, s közben mindent átható is. A félisteneket a Legfelsőbb Úr különféle testrészeinek tekintik, noha a Legfelsőbb Úrnak nincs anyagi teste, és nincs szüksége senki segítségére. Ő jelen van mindenhol (mayā tatam idaṁ sarvaṁ jagad avyakta-mūrtinā (BG 9.4)), még sincs jelen mindenhol lelki formájában. A māyāvāda filozófia szerint a Legfelsőbb Igazságnak mindent átható lévén nincs szüksége transzcendentális formára. A māyāvādīk azt gondolják, hogy mivel formáját mindenhová kiterjeszti, nincs formája. Ez azonban nem igaz. Az Úr megtartja transzcendentális formáját, és ugyanakkor kiterjed mindenhová, az anyagi teremtés minden zugába.