HU/SB 7.1.35
35. VERS
- dehendriyāsu-hīnānāṁ
- vaikuṇṭha-pura-vāsinām
- deha-sambandha-sambaddham
- etad ākhyātum arhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deha—egy anyagi testnek; indriya—az anyagi érzékei; asu—életlevegő; hīnānām—azoknak, akik mentesek; vaikuṇṭha-pura—Vaikuṇṭhának; vāsinām—a lakóié; deha-sambandha—egy anyagi testben; sambaddham—börtön; etat—ezt; ākhyātum arhasi—kérlek, mondd el.
FORDÍTÁS
Vaikuṇṭha lakóinak teste teljesen lelki, és semmi közük az anyagi testhez, érzékekhez vagy életlevegőhöz. Kérlek, magyarázd hát el, hogyan sújthatta az Istenség Személyisége társait az az átok, hogy anyagi testben szálljanak alá, mint a közönséges halandók!
MAGYARÁZAT
Egy hétköznapi ember nehezen tudna válaszolni erre a nagyon fontos kérdésre. Nārada Muni azonban hiteles tekintély, aki képes választ adni, ezért Yudhiṣṭhira Mahārāja őt kérdezte: etad ākhyātum arhasi. „Egyedül te tudod megmagyarázni az okát.” A hiteles forrásoktól megtudhatjuk, hogy az Úr Viṣṇu társai, akik alászállnak a Vaikuṇṭháról, valójában nem buknak el. Azzal a szándékkal jönnek, hogy teljesítsék az Úr vágyát, s alászállásukat az anyagi világba az Úréhoz lehet hasonlítani. Az Úr belső energiája segítségével jön el az anyagi világba, s hasonló módon amikor bhaktája, illetve társa száll alá, ő is a lelki energián keresztül teszi ezt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvtelései kivétel nélkül a yogamāyā, s nem a mahāmāyā elrendezése szerint zajlanak. Tudnunk kell tehát, hogy amikor Jaya és Vijaya alászálltak az anyagi világba, azért jöttek, mert segíteniük kellett valamiben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Máskülönben való igaz, hogy a Vaikuṇṭháról senki sem esik vissza.
Természetesen az az élőlény, aki a sāyujya-muktira vágyik, Kṛṣṇa Brahman-ragyogásában marad, amely Kṛṣṇa testéből árad (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham (BG 14.27)). Annak az imperszonalistának, aki a Brahman-ragyogásban keres menedéket, mindenképpen le kell esnie. A śāstra (SB 10.2.32) így ír:
- ye ’nye ’ravindākṣa vimukta-māninas
- tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ
- āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ
- patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ
„Ó, Uram! Tisztátalan azoknak az értelme, akik felszabadultnak hiszik magukat, ám nincs odaadásuk. Noha szigorú vezekléseikkel és lemondásaikkal a felszabadulás legmagasabb szintjére emelkednek fel, újra vissza kell esniük az anyagi létbe, mert nem kerestek menedéket lótuszlábadnál.” Az imperszonalisták nem juthatnak el a Vaikuṇṭha bolygókra, hogy ott az Úr társai legyenek, ezért vágyaik szerint Kṛṣṇa a sāyujya-muktit adja nekik. Mivel azonban a sāyujya-mukti csupán részleges felszabadulás, ismét vissza kell térniük ebbe az anyagi világba. Amikor azt mondják, hogy az egyéni lélek visszaesik a Brahmalokáról, az az imperszonalistákra vonatkozik.
A hiteles forrásokból megtudhatjuk, hogy Jaya és Vijaya azzal a küldetéssel jöttek az anyagi világba, hogy kielégítsék az Úr harci vágyát. Néha az Úr is szeretne harcolni; de ki más szállhatna harcba az Úrral, mint az Úr nagyon bensőséges bhaktája? Jaya és Vijaya azért jöttek le az anyagi világba, hogy beteljesítsék az Úr vágyát. Így aztán mindhárom életükben — először mint Hiraṇyākṣa és Hiraṇyakaśipu, másodszor mint Rāvaṇa és Kumbhakarṇa, harmadszor pedig mint Śiśupāla és Dantavakra — Maga az Úr ölte meg őket. Az Úrnak ezek a társai tehát, Jaya és Vijaya azért szálltak alá az anyagi világba, hogy szolgálják az Urat azzal, hogy kielégítsék harci vágyát. Máskülönben, ahogy Yudhiṣṭhira Mahārāja mondja, aśraddheya ivābhāti: az a kijelentés, hogy az Úr szolgája leeshet a Vaikuṇṭháról, hihetetlennek tűnik. Hogy Jaya és Vijaya hogyan jöttek el az anyagi világba, azt Nārada Muni a következő versekben magyarázza el.