HU/SB 7.1.46
46. VERS
- tāv atra kṣatriyau jātau
- mātṛ-ṣvasrātmajau tava
- adhunā śāpa-nirmuktau
- kṛṣṇa-cakra-hatāṁhasau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tau—a kettő; atra—itt, a harmadik életben; kṣatriyau—kṣatriyák, azaz királyok; jātau—megszülettek; mātṛ-svasṛ-ātma-jau—az anya nővérének fiai; tava—tiéd; adhunā—most; śāpa-nirmuktau—az átoktól megszabadulva; kṛṣṇa-cakra—Kṛṣṇa korongfegyverétől; hata—elpusztítva; aṁhasau—akiknek bűnei.
FORDÍTÁS
Harmadik életükben ugyanaz a Jaya és Vijaya kṣatriyák családjában jelentek meg, unokatestvéreidként, nagynénéd fiaiként. Mivel az Úr Kṛṣṇa lesújtott rájuk korongjával, bűneik visszahatásai mind megsemmisültek, s most megszabadultak az átoktól.
MAGYARÁZAT
Utolsó életükben Jaya és Vijaya nem démonokként vagy rākṣasákként jöttek a világra, hanem egy olyan magas rangú kṣatriya családban születtek meg, amelyet rokoni kapcsolat fűzött Kṛṣṇa családjához. Az Úr Kṛṣṇa első unokafivérei lettek, és szinte egyenrangúak voltak Vele. Az Úr Kṛṣṇa Maga pusztította el őket saját korongjával, s így mind megsemmisítette azokat a bűnös visszahatásokat, amelyek még a brāhmaṇák átkának következtében sújtották őket. Nārada Muni elmagyarázta Yudhiṣṭhira Mahārājának, hogy Śiśupāla azzal, hogy Kṛṣṇa testébe hatolt, visszatért Vaikuṇṭhalokára mint az Úr társa, s ez mindenki szeme láttára történt.