HU/SB 7.10.15-17
15-17. VERSEK
- śrī-prahrāda uvāca
- varaṁ varaya etat te
- varadeśān maheśvara
- yad anindat pitā me
- tvām avidvāṁs teja aiśvaram
- viddhāmarṣāśayaḥ sākṣāt
- sarva-loka-guruṁ prabhum
- bhrātṛ-heti mṛṣā-dṛṣṭis
- tvad-bhakte mayi cāghavān
- tasmāt pitā me pūyeta
- durantād dustarād aghāt
- pūtas te ’pāṅga-sandṛṣṭas
- tadā kṛpaṇa-vatsala
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-prahrādaḥ uvāca—Prahlāda Mahārāja mondta; varam—áldást; varaye—imádkozom; etat—ezt; te—Tőled; varada-īśāt—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki áldásokat ad még az olyan kiváló félisteneknek is, mint Brahmā és Śiva; mahā-īśvara—ó, Legfelsőbb Uram; yat—az; anindat—gyalázott; pitā—apa; me—enyém; tvām—Téged; avidvān—anélkül hogy ismerte volna; tejaḥ—erő; aiśvaram—felsőbbrendűség; viddha—beszennyezve; amarṣa—dühvel; āśayaḥ—a szívben; sākṣāt—közvetlenül; sarva-loka-gurum—minden élőlény legfelsőbb lelki tanítómesterének; prabhum—a legfelsőbb mesternek; bhrātṛhā—fivére gyilkosa; iti—így; mṛṣā-dṛṣṭiḥ—egy tévfelfogás miatt ok nélkül irigy; tvat-bhakte—bhaktáidnak; mayi—nekem; ca—és; agha-vān—aki súlyos bűnöket követett el; tasmāt—abból; pitā—apa; me—enyém; pūyeta—tisztuljon meg; durantāt—nagyon nagy; dustarāt—nehéz túljutni rajta; aghāt—minden bűnös cselekedettől; pūtaḥ—(habár) megtisztult; te—Tiéd; apāṅga—rápillantva; sandṛṣṭaḥ—ránézve; tadā—akkor; kṛpaṇa-vatsala—ó, Te, aki kegyes vagy a materialistákhoz.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így szólt: Ó, Legfelsőbb Úr! Mivel oly kegyes vagy az elesett lelkekhez, kérek Tőled csupán egyetlen áldást. Tudom, hogy apám a halála idején megtisztult, hiszen rávetetted pillantásodat, de nem ismerte csodálatos hatalmad és felsőbbrendűséged, ezért minden ok nélkül haragot táplált Irántad, mert azt hitte, Te ölted meg a fivérét. Nyíltan gyalázott Téged, minden élőlény lelki tanítómesterét, s ezzel súlyos bűnt követett el ellenem, bhaktád ellen. Szeretném, ha bocsánatot nyerne vétkeiért!
MAGYARÁZAT
Hiraṇyakaśipu ugyan nyomban megtisztult, amint az Úr az ölébe emelte és ránézett, Prahlāda Mahārāja azonban az Úr szájából akarta hallani, hogy indokolatlan kegyéből apja megtisztult. Prahlāda Mahārāja ezt az imát az apja kedvéért mondta az Úrhoz. Vaiṣṇava fiú volt, ezért bármennyire is kínozta őt az apja, nem tudta elfelejteni iránta érzett szeretetét.