HU/SB 7.14.38
38. VERS
- teṣv eva bhagavān rājaṁs
- tāratamyena vartate
- tasmāt pātraṁ hi puruṣo
- yāvān ātmā yatheyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
teṣu—a különféle testek között (félisten, ember, négylábú, madár stb.); eva—valójában; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Paramātmā arculatában; rājan—ó, király; tāratamyena—viszonylag, többé-kevésbé; vartate—helyzetben van; tasmāt—ezért; pātram—a Legfelsőbb Személy; hi—valójában; puruṣaḥ—Paramātmā; yāvān—amennyire; ātmā—a megértés mértéke; yathā—a lemondás és vezeklés terén tett fejlődés; īyate—megnyilvánul.
FORDÍTÁS
Ó, Yudhiṣṭhira király! A minden testben jelen lévő Felsőlélek aszerint ad intelligenciát az egyéni léleknek, hogy milyen felfogóképességgel rendelkezik. A testben tehát a Felsőlélek az úr, és annak arányában tárja fel Magát az egyéni lélek előtt, hogy az mennyire fejlett a tudás, a lemondás, a vezeklés stb. terén.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 15.15) kijelenti: mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca, az Istenség Legfelsőbb Személyisége helyhez kötött aspektusában annyi intelligenciát ad az egyéni léleknek, amennyit az el tud fogadni. Ezért látjuk az egyéni lelket hol magasabb rendű, hol alantasabb helyzetben. Egy madár vagy egy vadállat testében az élőlény nem képes ugyanúgy elfogadni az utasításokat a Legfelsőbb Lélektől, mint egy fejlett emberi lény. Ezért vannak a testformáknak különféle fokozatai. Az emberi társadalomban a tökéletes brāhmaṇát tekintik a legfejlettebbnek a lelki tudatban, s a vaiṣṇava még nála is fejlettebb. A legkiválóbbak tehát a vaiṣṇavák és Viṣṇu. Amikor adományt akarunk adni, hallgassunk a Bhagavad-gītāra (BG 17.20):
- dātavyam iti yad dānaṁ
- dīyate ’nupakāriṇe
- deśe kāle ca pātre ca
- tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam
„Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.” A brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak kell adományt adnunk, mert ezzel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya megjegyzi:
- brahmādi-sthāvarānteṣu
- na viśeṣo hareḥ kvacit
- vyakti-mātra-viśeṣeṇa
- tāratamyaṁ vadanti ca
Brahmātól kezdve a hangyáig mindenkit a Felsőlélek irányít (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61)). Ha azonban valaki fejlett szinten áll a lelki tudatban, fontosnak számít. Ezért a brāhmaṇa vaiṣṇava fontos személy, és a legfontosabb személyiség mindenek fölött a Felsőlélek, az Istenség Személyisége.