HU/SB 7.15.3
3. VERS
- dvau daive pitṛ-kārye trīn
- ekaikam ubhayatra vā
- bhojayet susamṛddho ’pi
- śrāddhe kuryān na vistaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dvau—kettő; daive—a félisteneknek tett felajánlások idején; pitṛ-kārye—a śrāddha szertartásban, melynek során az ősatyáknak áldoznak; trīn—három; eka—egy; ekam—egy; ubhayatra—mindkét alkalomra; vā—akár; bhojayet—vendégelje meg; su-samṛddhaḥ api—még akkor is, ha nagyon gazdag; śrāddhe—amikor az ősatyáknak áldoz; kuryāt—tegyen; na—ne; vistaram—nagyon költséges elrendezések.
FORDÍTÁS
Amikor az ember a félisteneknek áldoz, csak két brāhmaṇát hívjon meg. Amikor az ősatyáknak tesz felajánlásokat, meghívhat három brāhmaṇát is, de mindkét esetben elegendő csak egy brāhmaṇa. Az embernek nem szabad arra törekednie, hogy az ilyen alkalmakkor több brāhmaṇát meghívjon vagy túlságosan sokat költsön, még akkor sem, ha nagyon gazdag.
MAGYARÁZAT
Ahogyan már említettük, az ősatyáknak szóló szokásos áldozati szertartásra Śrīla Advaita Ācārya egyedül Haridāsa Ṭhākurát hívta meg, s ezzel a na me ’bhaktaś catur-vedī mad-bhaktaḥ śva-pacaḥ priyaḥ elvét követte. Az Úr így szól: „Nincs szükség arra, hogy valaki nagyon alaposan megismerje a védikus tudományt, mielőtt a bhaktámmá válik. Még ha kutyaevők családjában született, akkor is a bhaktám lehet, és származása ellenére nagyon kedves lehet Számomra. A felajánlások tehát a bhaktámat illetik, s mindenkinek el kell fogadnia azt, amit a bhaktám Nekem felajánlott.” Ezt az elvet követve az embernek egy legmagasabb szinten álló brāhmaṇát vagy vaiṣṇavát — egy megvalósított lelket — kell meghívnia, s meg kell vendégelnie őt, amikor a śrāddha szertartás során az ősatyáknak áldoz.