HU/SB 7.15.43-44
43-44. VERSEK
- rāgo dveṣaś ca lobhaś ca
- śoka-mohau bhayaṁ madaḥ
- māno ’vamāno ’sūyā ca
- māyā hiṁsā ca matsaraḥ
- rajaḥ pramādaḥ kṣun-nidrā
- śatravas tv evam ādayaḥ
- rajas-tamaḥ-prakṛtayaḥ
- sattva-prakṛtayaḥ kvacit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rāgaḥ—ragaszkodás; dveṣaḥ—gyűlölet; ca—szintén; lobhaḥ—mohóság; ca—szintén; śoka—bánat; mohau—illúzió; bhayam—félelem; madaḥ—őrület; mānaḥ—áltekintély; avamānaḥ—sértés; asūyā—másokban hibát keresni; ca—szintén; māyā—megtévesztés; hiṁsā—irigység; ca—szintén; matsaraḥ—türelmetlenség; rajaḥ—szenvedély; pramādaḥ—zavarodottság; kṣut—éhség; nidrā—alvás; śatravaḥ—ellenségek; tu—valóban; evam ādayaḥ—még a többi hasonló életfelfogás is; rajaḥ-tamaḥ—a szenvedély és tudatlanság felfogása miatt; prakṛtayaḥ—okok; sattva—a jóság felfogása miatt; prakṛtayaḥ—okok; kvacit—néha.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött állapotban az ember életfelfogását néha a szenvedély és a tudatlanság szennyezi be, ami a ragaszkodásban, a gyűlöletben, a mohóságban, a bánatban, az illúzióban, a félelemben, az őrültségben, az áltekintélyben, a sértésekben, a hibakeresésben, a csalásban, az irigységben, a türelmetlenségben, a szenvedélyben, a zavarodottságban, az éhségben és az alvásban nyilvánul meg. Ezek egytől egyig az ellenségeink. Van, amikor az ember felfogását jóság is szennyezi.
MAGYARÁZAT
Az élet valódi célja az, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, ám az anyagi természet három kötőereje — néha a rajo-guṇa és a tamo-guṇa, a szenvedély és a tudatlanság kombinációja, néha pedig a jóság kötőereje — akadályokat állít elénk. Ha valaki az anyagi világban materialista szempontból emberbarátnak, jó hazafinak vagy jó embernek számít, lelki fejlődését még ezek az életfelfogások is akadályozzák. Mennyivel nagyobb akadályt jelent akkor a gyűlölködés, a mohóság, az illúzió, a bánkódás és az anyagi élvezet iránti túlzott ragaszkodás? Ahhoz, hogy haladhassunk a cél, Viṣṇu felé — s ez az igazi érdekünk —, nagyon erősnek kell lennünk e különféle akadályok vagy ellenségek legyőzésében. Más szóval nem szabad ragaszkodnunk ahhoz, hogy jó emberek vagy rossz emberek legyünk az anyagi világban.
Ebben az anyagi világban az úgynevezett jó és rossz ugyanaz, mert mindkettő az anyagi természet három kötőerejéből áll. Felül kell emelkednünk ezen az anyagi természeten. Még a védikus rituális szertartások is az anyagi természet három kötőerejéből állnak. Kṛṣṇa ezért a következőt javasolja Arjunának:
- traiguṇya-viṣayā vedā
- nistraiguṇyo bhavārjuna
- nirdvandvo nitya-sattva-stho
- niryoga-kṣema ātmavān
„A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna! Légy transzcendentális, és emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, és légy szilárd az önvalóban!” (BG 2.45). Egy másik helyen a Bhagavad-gītāban (BG 14.18) az Úr azt mondja: ūrdhvaṁ gacchanti sattva-sthāḥ, ha valaki nagyon jó emberré válik — azaz a jóság kötőerejében van —, felemelkedhet a felső bolygórendszerekbe. Éppen így ha valakit a rajo-guṇa és a tamo-guṇa szennyez be, itt maradhat ebben a világban, vagy lesüllyedhet az állatok közé. Ezek az állapotok azonban mind akadályokat jelentenek a lelki felszabadulás útján. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért a következőket mondta:
- brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
- guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja
Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy felülemelkedjen minden ilyen úgynevezett jóságon és rosszaságon, s így Kṛṣṇa és a guru kegyéből az odaadó szolgálat síkjára emelkedik, élete sikeres lesz. Az embernek vakmerőnek kell lennie, hogy le tudja győzni a Kṛṣṇa-tudat ezen ellenségeit. Nem szabad törődnie a jóval és a rosszal ebben az anyagi világban, hanem bátran terjesztenie kell a Kṛṣṇa-tudatot.