HU/SB 7.15.45
45. VERS
- yāvan nṛ-kāya-ratham ātma-vaśopakalpaṁ
- dhatte gariṣṭha-caraṇārcanayā niśātam
- jñānāsim acyuta-balo dadhad asta-śatruḥ
- svānanda-tuṣṭa upaśānta idaṁ vijahyāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—amíg; nṛ-kāya—ez az emberi test; ratham—szekérnek tekintik; ātma-vaśa—az ember saját irányításától függ; upakalpam—amelynek sok másik alárendelt része van; dhatte—birtokolja; gariṣṭha-caraṇa—a feljebbvalók (a lelki tanítómester és az elődök) lótuszlába; arcanayā—szolgálva; niśātam—megélesített; jñāna-asim—a tudás kardja vagy fegyvere; acyuta-balaḥ—Kṛṣṇa transzcendentális ereje által; dadhat—tartva; asta-śatruḥ—amíg le nem győzi az ellenséget; sva-ānanda-tuṣṭaḥ—a transzcendentális boldogság miatt teljesen elégedett önmagában; upaśāntaḥ—a minden anyagi szennyeződéstől megtisztított tudat; idam—ezt a testet; vijahyāt—adja fel.
FORDÍTÁS
Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből kiélesítheti a tudás kardját, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének erejével aztán győzze le a korábban említett ellenségeket. A bhakta így legyen képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd elhagyhatja ezt a testet, és visszanyerheti lelki azonosságát.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 4.9) az Úr így szól:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ez az élet legtökéletesebb szintje, s az emberi test ennek a célnak az elérésére szolgál. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.20.17) elmondja:
- nṛ-deham ādyaṁ sulabhaṁ sudurlabhaṁ
- plavaṁ sukalpaṁ guru-karṇadhāram
- mayānukūlena nabhasvateritaṁ
- pumān bhavābdhiṁ na taret sa ātma-hā
Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.
Fontos ebben a versben az acyuta-balaḥ szó. A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanítómestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Istenhez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegyverére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. A háborúban általában az ember a harci szekerétől és a lovaitól kap segítséget ahhoz, hogy legyőzze az ellenségeit, s miután legyőzte őket, lemondhat a szekeréről és annak tartozékairól. Ehhez hasonlóan addig, amíg emberi testtel rendelkezünk, ezt a testet teljes mértékben arra kell használnunk, hogy elérjük az élet legmagasabb rendű tökéletességét, azaz hazatérjünk, vissza Istenhez.
A tudás tökéletessége nem más, mint transzcendentális helyzetbe kerülni (brahma-bhūta (SB 4.30.20)). Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.54) így szól:
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Ha csak úgy törekszünk a tudás megszerzésére, mint az imperszonalisták, nem szabadulhatunk ki māyā karmai közül. El kell jutnunk a bhakti szintjére.
- bhaktyā mām abhijānāti
- yāvān yaś cāsmi tattvataḥ
- tato māṁ tattvato jñātvā
- viśate tad-anantaram
„Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.” (BG 18.55) Ha valaki nem jut el az odaadó szolgálat szintjére, és nem nyeri el a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyét, akkor lehet, hogy visszaesik és újra egy anyagi testbe kényszerül. Kṛṣṇa éppen ezért a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) kihangsúlyozza:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.
A tattvataḥ szó, aminek jelentése „valóban”, nagyon fontos. Tato māṁ tattvato jñātvā. Ha valaki nem érti meg Kṛṣṇát a valóságnak megfelelően a lelki tanítómester kegyéből, nem hagyhatja el szabadon az anyagi testét. Az írások kijelentik: āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ (SB 10.2.32). Ha valaki nem törődik Kṛṣṇa lótuszlábának szolgálatával, a puszta tudás révén nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Még ha el is éri a brahma-padam szintet, azaz a Brahmanba merül, bhakti nélkül minden esélye megvan arra, hogy visszaessen. Nagyon óvatosnak kell tehát lennünk, s el kell kerülnünk a veszélyt, hogy újra az anyag börtönébe essünk. Az egyetlen biztosíték a bhakti szintjének elérése, ahonnan biztos, hogy senki sem esik le. Ekkor az ember megszabadul az anyagi világ cselekedeteitől. Összegzésképpen elmondhatjuk, amit Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa-tudat paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következtében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, Viṣṇu lótuszlábát.
Ebben a versben fontosak a jñānāsim acyuta-balaḥ szavak. A jñānāsimot, a tudás kardját Kṛṣṇa adja, s amikor valaki szolgálja a gurut és Kṛṣṇát, hogy megragadhassa Kṛṣṇa tanításainak kardját, Balarāma ad erőt. Balarāma nem más, mint Nityānanda. Vrajendra-nandana yei, śaci-suta haila sei, balarāma ha-ila nitāi. Ez a bala — Balarāma — Śrī Caitanya Mahāprabhuval jön, s mindketten olyan kegyesek, hogy ebben a Kali-korban az ember könnyedén menedéket vehet lótuszlábuknál. Legfőképpen azért jönnek, hogy felszabadítsák a kor bűnös lelkeit. Pāpī tāpī yata chila, hari-nāme uddhārila. Fegyverük a saṅkīrtana, a hari-nāma. El kell tehát fogadnunk Kṛṣṇától a tudás kardját, és erősnek kell lennünk Balarāma kegyétől. Ezért imádjuk Kṛṣṇa-Balarāmát Vṛndāvanában. A Muṇḍaka Upaniṣadban (3.2.4) ez áll:
- nāyam ātmā bala-hīnena labhyo
- na ca pramādāt tapaso vāpy aliṅgāt
- etair upāyair yatate yas tu vidvāṁs
- tasyaiṣa ātmā viśate brahma-dhāma
Balarāma kegye nélkül senki sem érheti el az élet célját. Śrī Narottama dāsa Ṭhākura ezért azt mondja, nitāiyera karuṇā habe, vraje rādhā-kṛṣṇa pābe: amikor valaki megkapja Balarāma, Nityānanda kegyét, nagyon könnyen elérheti Rādhā és Kṛṣṇa lótuszlábát.
- se sambandha nāhi yāra,
- bṛthā janma gela tāra,
- vidyā-kule hi karibe tāra
Ha valakinek nincsen kapcsolata Nitāijal, Balarāmával, akkor nem segít rajta még az sem, ha történetesen nagyon művelt tudós vagy jñānī, vagy épp egy rendkívül tiszteletreméltó családban született. Azzal az erővel, amit Balarāmától kapunk, le kell győznünk a Kṛṣṇa-tudat ellenségeit.