HU/SB 7.3.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

yadi dāsyasy abhimatān
varān me varadottama
bhūtebhyas tvad-visṛṣṭebhyo
mṛtyur mā bhūn mama prabho


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yadi—ha; dāsyasi—adni fogod; abhimatān—a kívánt; varān—áldásokat; me—nekem; varada-uttama—ó, legkiválóbb áldásadó; bhūtebhyaḥ—az élőlényektől; tvat—általad; visṛṣṭebhyaḥ—akik megteremtődtek; mṛtyuḥ—halál; —nem; bhūt—legyen; mama—enyém; prabho—ó, uram.


FORDÍTÁS

Ó, uram, ó, legkiválóbb az áldást adók között! Ha kegyesen megadod nekem azt az áldást, amire vágyom, akkor kérlek, add meg, hogy egyetlen általad teremtett élőlény kezétől se érjen utol a halál!


MAGYARÁZAT

Miután az Úr Brahmā, az univerzum első teremtett élőlénye megszületett Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből, számtalan fajta élőlényt teremtett, hogy azok benépesítsék az univerzumot. Az élőlények tehát a teremtés kezdetétől fogva egy felsőbbrendű élőlénytől születtek. Végső soron Kṛṣṇa a legfelsőbb élőlény, mindenki atyja. Ahaṁ bīja-pradaḥ pitā (BG 14.4): Ő minden élőlény nemző atyja.

Mindeddig Hiraṇyakaśipu az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként imádta az Úr Brahmāt, és azt gondolta, hogy az Úr Brahmā áldásával halhatatlanná válhat. Most azonban, miután megértette, hogy még az Úr Brahmā sem halhatatlan, mert a korszak végén ő is elpusztul, nagy körültekintéssel olyan áldásokat kér tőle, amelyek majdnem olyanok, mint a halhatatlanság. Első kívánsága az, hogy ne ölhesse meg őt egyetlen olyan élőlény sem, akit az Úr Brahmā teremtett az anyagi világban.