HU/SB 7.3: Hiranyakasipu halhatatlanná akar válni
7.3.1. vers: Nārada Muni így szólt Yudhiṣṭhira Mahārājához: Hiraṇyakaśipu, a démonok királya legyőzhetetlenné akart válni, s azt szerette volna, ha teste sohasem öregszik meg, és sohasem veszít erejéből. A yoga minden tökéletességére szert akart tenni, köztük az aṇimāra és a laghimāra is. Halhatatlan akart lenni, s arra vágyott, hogy az egész univerzum — köztük Brahmaloka — egyetlen királya legyen.
7.3.2. vers: A Mandara-hegy völgyében Hiraṇyakaśipu lemondásaiba kezdett. Lábujjhegyre állt, karjait a magasba emelte, s az eget nézte. Ebben a helyzetben maradni rendkívül nehéz, ő azonban megtette, hogy ezáltal elérje a tökéletességet.
7.3.3. vers: Hiraṇyakaśipu hajából olyan ragyogó és elviselhetetlen fény áradt, mint a nap sugarai a megsemmisülés idején. Szigorú önsanyargatása láttán a félistenek, akik a bolygókat járták, mind hazatértek otthonaikba.
7.3.4. vers: Rendkívüli lemondásai következtében Hiraṇyakaśipu fejéből lángok csaptak ki. A tűz és füstje az egész eget beborította, s elárasztotta a felsőbb és alsóbb bolygókat, felhevítve valamennyit.
7.3.5. vers: Szigorú önsanyargatásának a hatására felkavarodtak a folyók és az óceánok, a föld felszíne hegyeivel és szigeteivel a hátán remegni kezdett, csillagok és bolygók hullottak alá. Minden égtáj lángokban állt.
7.3.6. vers: Szigorú vezeklése következtében a félistenek a perzselő hőtől szenvedve, nagy gyötrelmek közepette mind elhagyták bolygóikat, s az Úr Brahmā bolygójára mentek. Ott aztán így szóltak a teremtőhöz: Ó, félistenek ura, ó, univerzum mestere! Hiraṇyakaśipu olyan ádáz lemondásokat végez, hogy fejéből tűz árad, s ez annyira kínzott bennünket, hogy nem tudtunk tovább bolygóinkon maradni, hanem eljöttünk hozzád.
7.3.7. vers: Ó, nagy személyiség, univerzum ura! Ha úgy látod jónak, kegyesen vess véget e mindent megsemmisítő pusztításnak, még mielőtt minden engedelmes alattvalód elpusztul!
7.3.8. vers: Hiraṇyakaśipu rendkívül szigorú lemondásba fogott. Terve ugyan nem ismeretlen számodra, mégis arra kérünk, hallgass meg bennünket, amint szándékait eléd tárjuk!
7.3.9-10. vers: „Az univerzum legfőbb személyisége, az Úr Brahmā szigorú lemondásainak, misztikus erejének és transzának köszönhetően került kimagasló helyzetébe. Az univerzum megteremtése után éppen ezért a leginkább imádott félistenné vált az univerzumban. Örökkévaló vagyok, és az idő szintén örök, ezért sok-sok életen át ilyen lemondásra, misztikus erőre és transzra fogok törekedni, s így ugyanolyan rangra emelkedhetek majd, mint az Úr Brahmā!”
7.3.11. vers: „Kíméletlen önsanyargatásom erejével az ellenkezőjére fordítom a jámbor és a bűnös cselekedetek eredményeit. Felborítok minden tevékenységet, ami a világban eddig megszilárdult. A korszak végén még Dhruvaloka is megsemmisül — mit érek hát vele? Brahmā posztját akarom, az ő helyzetében akarok majd maradni!”
7.3.12. vers: Ó, urunk, megbízható forrásokból hallottuk, hogy Hiraṇyakaśipu most rettentő lemondásokat végez, hogy megszerezze posztodat! Te vagy a három világ mestere, arra kérünk hát, ne késlekedj, hanem cselekedj, ahogyan azt jónak látod!
7.3.13. vers: Ó, urunk, Brahmā! Az univerzumban betöltött helyzetedben kétségtelenül áldást hozol mindenkire, különösen a tehenekre és a brāhmaṇákra. Egyre inkább dicsőíthetjük a brahminikus kultúrát és a tehénvédelmet, s így egyre nagyobb anyagi boldogság, gazdagság és szerencse vár ránk. Ha azonban a balsors úgy hozza, hogy Hiraṇyakaśipu foglalja el a helyedet, akkor mindennek vége.
7.3.14. vers: Ó, király! Miután a hatalmas Úr Brahmā meghallgatta a félisteneket, Bhṛgu, Dakṣa és más nagy bölcsek társaságában azonnal útnak indult oda, ahol Hiraṇyakaśipu a vezekléseit és lemondásait végezte.
7.3.15-16. vers: Az Úr Brahmā, aki egy hattyúrepülőn utazik, először nem látta Hiraṇyakaśiput, mert Hiraṇyakaśipu testét egy hangyaboly fedte, valamint fű és bambusznádak borították. Már hosszú ideje ott állt, s a hangyák a bőrét, a háját, a húsát és a vérét mind felfalták. Az Úr Brahmā és a félistenek aztán észrevették Hiraṇyakaśiput, aki lemondásaival a világot perzselve olyan volt, akár egy felhő borította nap. Az Úr Brahmā döbbenetében elmosolyodott, majd így szólt hozzá:
7.3.17. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Kaśyapa Muni fia, kérlek, kelj fel, kelj fel! A szerencse legyen veled! Tökéletességet értél el lemondásod végzésében, ezért megáldalak. Most kérhetsz tőlem bármit, amit csak akarsz, s én megpróbálom teljesíteni vágyadat!
7.3.18. vers: Nagyon megdöbbentem kitartásod láttán! Noha férgek és hangyák rágnak és falnak fel, életlevegődet a csontjaidban tartod. Ez kétségtelenül csodálatra méltó.
7.3.19. vers: Még az olyan hajdani szentek, mint Bhṛgu sem tudtak ilyen szigorú lemondásokat végezni, s a jövőben sem lesz képes rá senki. Ki az a három világban, aki száz mennyei évig fenn tudná tartani az életét úgy, hogy még vizet sem iszik?
7.3.20. vers: Ó, Diti kedves fia! Szilárd eltökéltségeddel és lemondásoddal olyat tettél, amire még a nagy szentek sem képesek, s így kétségtelenül legyőztél engem!
7.3.21. vers: Ó, legkiválóbb asura! Kész vagyok hát minden áldást megadni neked, amit csak kívánsz. A félistenek mennyei világához tartozom, akik nem halnak meg úgy, mint az emberi lények. Ezért bár halandó vagy, nem lesz hiábavaló, hogy láttál engem.
7.3.22. vers: Śrī Nārada Muni folytatta: Miután a nagy hatalmú Úr Brahmā, az univerzum első élőlénye e szavakkal szólt Hiraṇyakaśipuhoz, kamaṇḍalujából transzcendentális, tévedhetetlen lelki vizet szórt Hiraṇyakaśipu testére, amit hangyák és lepkék faltak fel, s ezzel életre keltette őt.
7.3.23. vers: Amint az Úr Brahmā az edényéből vizet szórt Hiraṇyakaśipura, Hiraṇyakaśipu életre kelt. Ép testének tagjai olyan erősek voltak, hogy ellenálltak volna még a villámcsapásnak is. Testének erejével és ragyogásával, amely az olvadt aranyra emlékeztetett, úgy emelkedett ki ifjú férfiként a hangyabolyból, ahogyan a tűz tör ki a tűzifából.
7.3.24. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu megpillantotta maga előtt az Úr Brahmāt, aki az égen repült hattyúján, rendkívül elégedett volt. Azonnal a földre borult, s igyekezett szavakba önteni, milyen hálás az Úr Brahmānak.
7.3.25. vers: Amikor a Daityák vezére felemelkedett a földről, s maga előtt látta az Úr Brahmāt, öröm árasztotta el. Szemei könnyben úsztak, teste remegett, s összetett kezekkel, elcsukló hangon, alázatosan imádkozni kezdett, hogy elégedetté tegye az Úr Brahmāt.
7.3.26-27. vers: Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az univerzum legfelsőbb urának! Élete minden egyes napjának alkonyán az univerzumot az idő hatására teljesen beborítja a sűrű sötétség, ám a következő napon ez az önragyogó úr saját ragyogásából újra megnyilvánítja, fenntartja és elpusztítja az egész kozmikus megnyilvánulást az anyagi energián keresztül, amely az anyagi természet három kötőerejéből áll. Ő, az Úr Brahmā a menedéke a természet e kötőerőinek, a sattva-guṇának, a rajo-guṇának és a tamo-guṇának.
7.3.28. vers: Hódolatomat ajánlom az univerzum eredeti személyiségének, az Úr Brahmānak, aki mindentudó, s aki elméjét és megvalósított értelmét képes e kozmikus megnyilvánulás megteremtésére használni. Egyedül az ő tetteinek köszönhető, hogy az univerzumban minden látható. Ő tehát minden megnyilvánulás oka.
7.3.29. vers: Te vagy az anyagi világ életének eredete, ezért te vagy a mozgó és mozdulatlan élőlények mestere és irányítója, és te ösztönzöd tudatukat. Te tartod fent az elmét, valamint a cselekvő és tudásszerző érzékeket, ezért te vagy minden anyagi elem s azok kötőerőinek nagy hatalmú ura, s te vagy az összes vágy irányítója is.
7.3.30. vers: Kedves uram! Testeddel — amely maga a Védák személyisége —, valamint a yajñákat végző brāhmaṇák cselekedeteit illető tudással elterjeszted a hétféle, agniṣṭomával kezdődő áldozat védikus rituális szertartásait. Te vagy az is, aki a yajña-brāhmaṇákat arra ösztönzöd, hogy elvégezzék a három Védában említett szertartásokat. Minden élőlény Legfelsőbb Lelkeként, Felsőlelkeként kezdet nélküli, vég nélküli és mindentudó vagy, túl az idő és a tér korlátain.
7.3.31. vers: Ó, uram, te örökké ébren vagy, s mindent látsz, ami történik! Örök időként lerövidíted minden élőlény életének hosszát különböző részeiden, a pillanatokon, a másodperceken, a perceken és az órákon keresztül. Mindazonáltal változatlan maradsz, egy helyen nyugodva mint Felsőlélek, szemtanú és a Legfelsőbb Úr, a megszületetlen, a mindent átható irányító, minden élőlény életének oka.
7.3.32. vers: Semmi sem független Tőled, legyen magasabb vagy alacsonyabb rendű, álló vagy mozgó. A védikus írásokból, például az Upaniṣadokból, valamint az eredeti védikus tudomány valamennyi alágából származó tudás alkotja külső testedet. Hiraṇyagarbha vagy, az univerzum kútfeje, mégis legfelsőbb irányítóként transzcendentálisan az anyagi világ fölött állsz, amelyet az anyagi természet három kötőereje alkot.
7.3.33. vers: Ó, uram! Saját birodalmadban élsz, és soha meg nem változol, ezért megnyilvánítod kozmikus formádat e kozmikus megnyilvánulásban, s így megjelensz, hogy megízleld az anyagi világot. Te vagy a Brahman, a Felsőlélek, a legősibb, az Istenség Személyisége.
7.3.34. vers: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat a Legfelsőbbnek, aki határtalan, megnyilvánulatlan formájában kiterjesztette Magából a kozmikus megnyilvánulást, a teljes univerzum formáját! Külső és belső energiával rendelkezik, valamint a határenergiaként ismert kevert energiával, amely az élőlények összességéből áll.
7.3.35. vers: Ó, uram, ó, legkiválóbb az áldást adók között! Ha kegyesen megadod nekem azt az áldást, amire vágyom, akkor kérlek, add meg, hogy egyetlen általad teremtett élőlény kezétől se érjen utol a halál!
7.3.36. vers: Add meg, hogy ne halhassak meg egyetlen házban sem, sem azon kívül, sem nappal, sem éjjel, sem a földön, sem az égen! Add meg, hogy halálomat ne okozhassa egyetlen olyan élőlény sem, akit te teremtettél, és ne ölhessen meg semmilyen fegyver, semmilyen emberi lény és semmilyen állat!
7.3.37-38. vers: Add meg, hogy semmilyen élő vagy élettelen lény ne okozhassa halálomat! Add meg továbbá, hogy ne pusztítson el semmilyen félisten vagy démon, és semmilyen hatalmas kígyó az alsóbb bolygókról! Mivel senki sem képes megölni téged a csatatéren, nincsen vetélytársad. Ezért hát add meg nekem azt az áldást, hogy velem se kelhessen senki versenyre! Add meg, hogy minden élőlény és uralkodó istenség kizárólagos ura legyek, és adj meg nekem minden dicsőséget, ami ezzel a ranggal jár! Add meg nekem a misztikus képességek mindegyikét, melyeket csak hosszadalmas lemondásokkal és a yoga gyakorlásával lehet elérni, mert ezeket sohasem lehet elveszíteni!