HU/SB 7.8.19-22
19-22. VERSEK
- mīmāṁsamānasya samutthito ’grato
- nṛsiṁha-rūpas tad alaṁ bhayānakam
- pratapta-cāmīkara-caṇḍa-locanaṁ
- sphurat saṭā-keśara-jṛmbhitānanam
- karāla-daṁṣṭraṁ karavāla-cañcala-
- kṣurānta-jihvaṁ bhrukuṭī-mukholbaṇam
- stabdhordhva-karṇaṁ giri-kandarādbhuta-
- vyāttāsya-nāsaṁ hanu-bheda-bhīṣaṇam
- divi-spṛśat kāyam adīrgha-pīvara-
- grīvoru-vakṣaḥ-sthalam alpa-madhyamam
- candrāṁśu-gauraiś churitaṁ tanūruhair
- viṣvag bhujānīka-śataṁ nakhāyudham
- durāsadaṁ sarva-nijetarāyudha-
- praveka-vidrāvita-daitya-dānavam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mīmāṁsamānasya—Hiraṇyakaśipu, aki az Úr csodálatos formáján tűnődött; samutthitaḥ—megjelent; agrataḥ—előtte; nṛsiṁha-rūpaḥ—Nṛsiṁhadeva formája (félig oroszlán, félig ember); tat—az; alam—rendkívüli módon; bhayānakam—nagyon félelmetes; pratapta—mint az olvadt; cāmīkara—arany; caṇḍa-locanam—dühöngő szemekkel; sphurat—villogó; saṭā-keśara—sörényével; jṛmbhita-ānanam—akinek az arca kerek volt; karāla—halálosan; daṁṣṭram—fogsorral; karavāla-cañcala—hullámzó, mint egy éles kard; kṣura-anta—és olyan éles, mint egy borotva; jihvam—kinek nyelve; bhrukuṭī-mukha—fenyegető arca miatt; ulbaṇam—félelmetes; stabdha—mozdulatlan; ūrdhva—felálló; karṇam—akinek fülei; giri-kandara—mint egy hegy barlangjai; adbhuta—nagyon csodálatos; vyāttāsya—szélesre nyitott szájjal; nāsam—és orrlyukak; hanu-bheda-bhīṣaṇam—félelmet kelt az állkapcsok szétnyitásával; divi-spṛśat—égig érő; kāyam—akinek teste; adīrgha—rövid; pīvara—kövér; grīva—nyak; uru—széles; vakṣaḥ-sthalam—mellkas; alpa—kicsi; madhyamam—a test középső része; candra-aṁśu—mint a hold sugarai; gauraiḥ—fehér; churitam—befedve; tanūruhaiḥ—szőrrel; viṣvak—minden irányban; bhuja—karok; anīka-śatam—száz sorral; nakha—körmeivel; āyudham—mint halálos fegyverek; durāsadam—nagyon nehéz legyőzni; sarva—mind; nija—személyes; itara—és másik; āyudha—fegyvereknek; praveka—a legjobbak használata által; vidrāvita—elűz; daitya—aki által a démonok; dānavam—és a gazemberek (ateisták).
FORDÍTÁS
Hiraṇyakaśipu szemügyre vette az Úr formáját, s igyekezett eldönteni, ki az, aki Nṛsiṁhadevaként előtte áll. Az Urat olvadt aranyhoz hasonló haragos szemei, ragyogó sörénye, amelytől rettenetes arca még nagyobbnak tűnt, halált hozó fogai és borotvaéles nyelve, amely úgy mozgott, akár egy kard a csatában, rendkívül félelmetessé tették. Fülei mozdulatlanul az égnek meredtek, nyitott szája és orrlyukai pedig egy hegy barlangjainak tűntek. Állkapcsai ijesztően szétnyíltak, teste pedig az égig ért. Nyaka rövid volt és vastag, mellkasa széles, dereka karcsú, szőre pedig fehéren ragyogott, akár a hold sugarai. Karjai, melyek seregnyi katonára emlékeztettek, minden irányba elértek, amint kagylókürtjével, korongjával, buzogányával, lótuszával és többi természetes fegyverével sorra pusztította el a démonokat, gonosztevőket és ateistákat.