HU/SB 7.8.48
48. VERS
- śrī-manava ūcuḥ
- manavo vayaṁ tava nideśa-kāriṇo
- ditijena deva paribhūta-setavaḥ
- bhavatā khalaḥ sa upasaṁhṛtaḥ prabho
- karavāma te kim anuśādhi kiṅkarān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-manavaḥ ūcuḥ—minden Manu tiszteletteljes hódolatát ajánlotta, így szólva; manavaḥ—az univerzum ügyeinek intézői (főképp az emberiség felvilágosítását illetően arról, hogyan éljenek törvényesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a védelme alatt); vayam—mi; tava—Tiéd; nideśa-kāriṇaḥ—a parancsok végrehajtói; diti-jena—Hiraṇyakaśipu, Diti fia által; deva—ó, Urunk; paribhūta—nem törődve; setavaḥ—akinek az emberi társadalom varṇāśrama rendszerére vonatkozó erkölcsi törvényei; bhavatā—Általad; khalaḥ—a legirigyebb gonosztevő; saḥ—ő; upasaṁhṛtaḥ—elpusztult; prabho—ó, Urunk; karavāma—tegyünk; te—Tiéd; kim—mit; anuśādhi—kérlek, irányítsd; kiṅkarān—örök szolgáidat.
FORDÍTÁS
A Manuk a következőképpen ajánlották fel imáikat: Ó, Urunk! Mint parancsaid teljesítői, mi, a Manuk vagyunk az emberi társadalom törvényhozói, de amiatt, hogy egy ideig ez a hatalmas démon, Hiraṇyakaśipu uralkodott, a varṇāśrama-dharma fenntartását szolgáló törvényeink elpusztultak. Most, hogy megölted őt, ó, Urunk, újra visszatértünk megszokott helyzetünkbe. Kegyesen adj parancsot nekünk, örök szolgáidnak, hogy mit tegyünk!
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa sok helyen utal a négy varṇából és négy āśramából álló varṇāśrama-dharmára. Erre a varṇāśrama-dharmára tanítja az embereket, hogy az egész emberi társadalom békésen élhessen a négy társadalmi és négy lelki rendre (varṇára és āśramára) vonatkozó elvek követésével, és így fejlődhessen a lelki tudás terén. A Manuk azok, akik a Manu-saṁhitāt összeállították. A saṁhitā szó védikus tudást jelent, a manu szó pedig arra utal, hogy ezt a tudást Manu adja. A Manuk néha a Legfelsőbb Úr inkarnációi, néha pedig felhatalmazott élőlények. Hajdanán, sok-sok évvel ezelőtt az Úr Kṛṣṇa a Napistent tanította. A Manuk általában a Napisten fiai, ezért amikor Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā fontosságáról beszélt Arjunának, elmondta: imaṁ vivasvate yogaṁ proktavān aham avyayam vivasvān manave prāha (BG 4.1). „Ezt a tanítást Vivasvānnak, a Napistennek adtam át, aki később továbbadta fiának, Manunak.” Manu alkotta meg a Manu-saṁhitāként ismert törvényt, amely sok-sok varṇán és āśramán alapuló útmutatást tartalmaz azzal kapcsolatban, hogyan kell emberi lényként élni. Ezek az útmutatások rendkívül tudományos életmódokat ajánlanak, ám a Hiraṇyakaśipuhoz hasonló démonok uralma alatt az emberi társadalom megszegi ezeket a törvény- és szabályrendszereket, és egyre mélyebbre süllyed. Ez az oka, hogy nincs béke a világon. A végkövetkeztetés az, hogy ha igazi békét és rendet akarunk az emberi társadalomban, követnünk kell azokat az elveket, amelyeket a Manu-saṁhitā fektetett le és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa erősített meg.