HU/SB 7.8.51
51. VERS
- śrī-cāraṇā ūcuḥ
- hare tavāṅghri-paṅkajaṁ
- bhavāpavargam āśritāḥ
- yad eṣa sādhu-hṛc-chayas
- tvayāsuraḥ samāpitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-cāraṇāḥ ūcuḥ—a Cāraṇa bolygó lakói mondták; hare—ó, Urunk; tava—Tiéd; aṅghri-paṅkajam—lótuszláb; bhava-apavargam—az egyetlen menedék ahhoz, hogy megszabaduljunk az anyagi lét szennyeződésétől; āśritāḥ—oltalmában; yat—mert; eṣaḥ—ez; sādhu-hṛt-śayaḥ—egy karó a becsületes emberek szívében; tvayā—Uraságod által; asuraḥ—a démon (Hiraṇyakaśipu); samāpitaḥ—bevégezte.
FORDÍTÁS
A Cāraṇa bolygó lakói így szóltak: Ó, Urunk! Elpusztítottad Hiraṇyakaśipu démont, aki egy karó volt a becsületes emberek szívében, ezért most megkönnyebbültünk, s örökre lótuszlábad oltalmába ajánljuk magunkat, amely megszabadítja a feltételekhez kötött lelket az anyagi szennyeződéstől!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális Narahari, Nṛsiṁhadeva formájában mindig kész megölni a démonokat, akik örökké háborgatják a becsületes bhakták elméjét. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom terjesztése érdekében a bhaktáknak sok veszéllyel és akadállyal kell szembeszállniuk mindenhol a világon, ám egy hűséges szolgának, aki az Úr iránti nagy odaadással prédikál, tudnia kell, hogy az Úr Nṛsiṁhadeva mindig megvédelmezi.