HU/SB 8.10.55
55. VERS
- tasmin praviṣṭe ’sura-kūṭa-karmajā
- māyā vineśur mahinā mahīyasaḥ
- svapno yathā hi pratibodha āgate
- hari-smṛtiḥ sarva-vipad-vimokṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin praviṣṭe—amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége belépett; asura—a démonoknak; kūṭa-karma-jā—megtévesztő, varázslatos tettei miatt; māyā—a hamis megnyilvánulások; vineśuḥ—azonnal megállította; mahinā—felsőbbrendű hatalma; mahīyasaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki hatalmasabb a leghatalmasabbnál; svapnaḥ—álmok; yathā—mint; hi—valójában; pratibodhe—felébredve; āgate—megérkezett; hari-smṛtiḥ—emlékezés az Istenség Legfelsőbb Személyiségére; sarva-vipat—minden veszedelmes helyzeté; vimokṣaṇam—azonnal megsemmisíti.
FORDÍTÁS
Ahogyan az álombeli veszedelem szűnik meg, amikor az alvó ember felébred, úgy vetett véget az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális hatalma a démonok varázslattal létrehozott illúziójának, amikor az Úr megjelent a csatatéren. Valóban: pusztán azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezik, az ember megszabadul minden veszélytől.