HU/SB 8.12.34
34. VERS
- sarit-saraḥsu śaileṣu
- vaneṣūpavaneṣu ca
- yatra kva cāsann ṛṣayas
- tatra sannihito haraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarit—a folyók partjai közelében; saraḥsu—és a tavak mellett; śaileṣu—a hegyekhez közel; vaneṣu—az erdőkben; upavaneṣu—a kertekben vagy kis erdőkben; ca—szintén; yatra—bárhol; kva—bárhol; ca—szintén; āsan—léteztek; ṛṣayaḥ—nagy bölcsek; tatra—ott; sannihitaḥ—jelen volt; haraḥ—az Úr Śiva.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva mindenhová követte Mohinīt — folyók és tavak partjára, hegyek, erdők, kertek közelébe, s azokra a helyekre, ahol nagy bölcsek éltek.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy Mohinī-mūrti számtalan helyre vitte az Úr Śivát, különösen oda, ahol nagy szentek éltek, hogy megtanítsa nekik: az Úr Śiva megőrült egy gyönyörű nőért, ezért ők se gondolják magukat szabadnak, annak ellenére, hogy mindannyian nagy bölcsek és szentek, hanem mindig nagyon óvakodjanak a szép nőktől. Senki se gondolja magát felszabadult léleknek egy gyönyörű nő jelenlétében! A śāstrák kijelentik:
- mātrā svasrā duhitrā vā
- nāviviktāsano bhavet
- balavān indriya-grāmo
- vidvāṁsam api karṣati
„Az embernek nem szabad kettesben maradnia egy nővel, még akkor sem, ha az az anyja, a nővére vagy a leánya, mert az érzékek olyan megfékezhetetlenül erősek, hogy egy nő jelenléte az embert még akkor is megzavarja, ha nagyon művelt, és magas szinten áll.” (SB 9.19.17)