HU/SB 8.17.24
24. VERS
- aditer dhiṣṭhitaṁ garbhaṁ
- bhagavantaṁ sanātanam
- hiraṇyagarbho vijñāya
- samīḍe guhya-nāmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aditeḥ—Aditi méhébe; dhiṣṭhitam—megállapodva; garbham—terhesség; bhagavantam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sanātanam—aki örökkévaló; hiraṇyagarbhaḥ—az Úr Brahmā; vijñāya—ezt tudva; samīḍe—imákat mondott; guhya-nāmabhiḥ—transzcendentális nevekkel.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Brahmā tudomást szerzett róla, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Aditi méhébe került, imákkal fordult az Úrhoz, transzcendentális neveket énekelve.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenütt létezik (aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham), ezért amikor valaki transzcendentális neveit énekli — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare —, ez a saṅkīrtana automatikusan elégedetté teszi Őt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nincs távol — Ő jelen van ilyenkor, s amikor a bhakta kimondja transzcendentális nevét, az nem anyagi hang. Éppen ezért természetes, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett. A bhakta tudja, hogy az Úr mindenütt jelen van, és hogy pusztán szent nevének éneklésével elégedetté lehet Őt tenni.