HU/SB 8.19.37
37. VERS
- dharmāya yaśase ’rthāya
- kāmāya sva-janāya ca
- pañcadhā vibhajan vittam
- ihāmutra ca modate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharmāya—a vallás érdekében; yaśase—a hírneve érdekében; arthāya—a gazdagság gyarapítása érdekében; kāmāya—az érzékkielégítés fokozása érdekében; sva-janāya ca—és a család tagjainak eltartása érdekében; pañcadhā—ezért az öt célért; vibhajan—elosztva; vittam—összekuporgatott vagyonát; iha—ebben a világban; amutra—a következő világ; ca—és; modate—élvezi.
FORDÍTÁS
Ezért annak, aki teljes tudással rendelkezik, összegyűjtött vagyonát öt részre kell osztania, s a vallás, a hírnév, a gazdagság, az érzékkielégítés és a családtagok eltartása érdekében kell felhasználnia. Az ilyen ember boldog mind ebben, mind a következő világban.
MAGYARÁZAT
A śāstrák előírják, hogy akinek pénze van, annak minden összegyűjtött kincsét öt részre kell osztania: egy részt tegyen félre a vallás gyakorlására, egy részt arra, hogy hírnevet szerezzen, egy részt arra, hogy gazdagságra tegyen szert, egy részt költsön az érzékkielégítésre, egy részt pedig családja eltartására. Jelenleg azonban amiatt, hogy az embereknek nincsen semmi tudásuk, minden pénzüket a családjuk kielégítésére költik. Śrīla Rūpa Gosvāmī saját példájával tanított bennünket arra, hogy összegyűjtött vagyonunk ötven százalékát adjuk Kṛṣṇának, huszonöt százalékát tartsuk meg saját magunknak, a másik huszonöt százalékot pedig költsük a családunkra. Fő célunk az legyen, hogy fejlődjünk a Kṛṣṇa-tudatban. Ez magában foglalja majd a dharmát, az arthát és a kāmát is. Mivel azonban a család tagjai elvárják, hogy valamilyen haszonban nekik is részük legyen, őket is elégedetté kell tennünk azzal, hogy összegyűjtött vagyonunk egy részét nekik adjuk. Ez a śāstra parancsolata.