HU/SB 8.19.42
42. VERS
- athaitat pūrṇam abhyātmaṁ
- yac ca nety anṛtaṁ vacaḥ
- sarvaṁ nety anṛtaṁ brūyāt
- sa duṣkīrtiḥ śvasan mṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; etat—azt; pūrṇam—teljesen; abhyātmam—mások könyörületét kiváltani azzal, hogy az ember mindig szegénynek mutatja magát; yat—azt; ca—szintén; na—nem; iti—így; anṛtam—hamis; vacaḥ—szavak; sarvam—teljesen; na—nem; iti—így; anṛtam—valótlanság; brūyāt—akinek mondania kell; saḥ—az ilyen ember; duṣkīrtiḥ—gyalázatos; śvasan—míg lélegzik, azaz míg él; mṛtaḥ—halott, vagy meg kellene ölni.
FORDÍTÁS
Ezért hát az a legbiztonságosabb, ha az ember nemet mond. Hazudik ugyan, ám tökéletesen megvédi magát, együttérzést ébreszt másokban, valamint lehetővé teszi, hogy másoktól pénzt szerezzen saját maga számára. Ennek ellenére az, aki örökké azt hangoztatja, hogy semmije sincsen, elítélendő, hiszen egy halott test csupán, holott él, vagy meg kellene ölni, amíg még lélegzik.
MAGYARÁZAT
A koldusok mindig azt mondják, hogy nincs semmijük, és ez minden bizonnyal nagyon jó nekik, mert így biztos, hogy nem veszítik el a pénzüket, s mindig magukra terelik mások figyelmét, valamint együttérzést váltanak ki belőlük, csupán hogy pénzt gyűjtsenek. Ez azonban szintén elítélendő. Azt, aki szándékosan kitart a koldulás hivatása mellett, halottnak kell tekinteni, noha még lélegzik. Egy másik értelmezés szerint az ilyen csalót meg kell ölni, amíg még lélegzik. Erre vonatkozóan a védikus parancsolat a következő: athaitat pūrṇam abhyātmaṁ yan neti sa yat sarvaṁ neti brūyāt pāpikāsya kīrtir jāyate. sainaṁ tatraiva hanyāt. Ha valaki mindig azt állítja magáról, hogy semmije sincs, és koldulással szerez pénzt, meg kell ölni (sainaṁ tatraiva hanyāt).