HU/SB 8.20.6


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

yad yad dhāsyati loke ’smin
samparetaṁ dhanādikam
tasya tyāge nimittaṁ kiṁ
vipras tuṣyen na tena cet


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat yat—bármi; hāsyati—hagyni fog; loke—a világban; asmin—ebben; samparetam—aki már halott; dhana-ādikam—gazdagsága és vagyona; tasya—e gazdagságnak; tyāge—a lemondásban; nimittam—a cél; kim—mi; vipraḥ—a brāhmaṇa, aki titokban nem más, mint az Úr Viṣṇu; tuṣyet—elégedetté kell tenni; na—nem; tena—az ilyen (kincsek) által; cet—ha van rá lehetőség.


FORDÍTÁS

Uram! Te is láthatod, hogy ebben a világban a halál minden kincset elvesz tulajdonosaitól. Ha tehát a brāhmaṇa, Vāmanadeva nem elégszik meg azzal az adománnyal, amit kap, miért ne tegye Őt elégedetté az ember azzal a kinccsel, amit a halálakor úgyis el kell veszítenie?


MAGYARÁZAT

A vipra szó brāhmaṇát és egyben „titkos”-at jelent. Bali Mahārāja titokban úgy döntött, hogy vitatkozás nélkül odaadja az Úr Vāmanadevának az ajándékot, mivel azonban ez a döntés bántotta volna az asurák és lelki tanítómestere, Śukrācārya szívét, kétértelműen beszélt. Bali Mahārāja tiszta bhakta volt, így aztán már eldöntötte, hogy minden földet odaad az Úr Viṣṇunak.