HU/SB 8.21.34
34. VERS
- vipralabdho dadāmīti
- tvayāhaṁ cāḍhya-māninā
- tad vyalīka-phalaṁ bhuṅkṣva
- nirayaṁ katicit samāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vipralabdhaḥ—most becsaptál; dadāmi—megígértem, hogy adok neked; iti—így; tvayā—általad; aham—Én vagyok; ca—szintén; āḍhya-māninā—mert oly büszke vagy gazdagságodra; tat—ezért; vyalīka-phalam—a csalás következtében; bhuṅkṣva—élvezel; nirayam—a pokoli életben; katicit—néhány; samāḥ—évet.
FORDÍTÁS
Büszke voltál vagyonodra, s ezért földet ígértél Nekem, de nem tartottad be a szavad. Ezért mivel hamisan ígértél, néhány évig pokoli körülmények között kell élned!
MAGYARÁZAT
Az az alaptalan büszkeség, amelyet a „gazdag vagyok, és hatalmas vagyonom van” gondolkodás jellemez, az anyagi élet másik oldala. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége tulajdona, és senki más nem rendelkezik semmivel. Ez az igazság. Īśāvāsyam idaṁ sarvaṁ yat kiñca jagatyāṁ jagat. Bali Mahārāja kétségtelenül a legkiválóbb bhakta volt, ám régebben az álltekintélynek köszönhetően téves elképzelései voltak. Az Úr legfelsőbb akaratából most a pokolbolygókra került, mivel azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége parancsára ment oda, gazdagabban élt ott, mint amit az ember a mennyei bolygókon várhat. A bhakta mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségével él, mert szolgálja Őt, s ezért akár a pokolban, akár a mennyekben lakik, mindig transzcendentális helyzetben van.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének huszonegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr elfogja Bali Mahārāját”