HU/SB 8.22.4
4. VERS
- puṁsāṁ ślāghyatamaṁ manye
- daṇḍam arhattamārpitam
- yaṁ na mātā pitā bhrātā
- suhṛdaś cādiśanti hi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
puṁsām—embereké; ślāghya-tamam—a legkiválóbb; manye—tekintem; daṇḍam—büntetést; arhattama-arpitam—amit Te, a legfelsőbb imádandó Úr adsz; yam—amit; na—sem; mātā—anya; pitā—apa; bhrātā—fivér; suhṛdaḥ—barátok; ca—szintén; ādiśanti—ajánlanak; hi—valójában.
FORDÍTÁS
Apánk, anyánk, fivérünk vagy barátunk puszta jóakaratból néha megbüntet bennünket, ám alárendeltjeiket sohasem büntetik meg így. Mivel azonban Te az imádatra leginkább méltó Úr vagy, a büntetést, amelyben részesítesz, a legkiválóbbnak tekintem.
MAGYARÁZAT
Azt a büntetést, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége ró ki bhaktájára, a bhakta a legnagyobb kegynek tekinti.
- tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo
- bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam
- hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
- jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk
„Aki együttérzésedre vágyik, s így eltűr minden megpróbáltatást, amely múltbeli tettei karmájának az eredménye, aki elméjével, szavaival és testével mindig odaadó szolgálatodba merül, és aki örökké hódolatát ajánlja Neked, az kétségtelenül igaz jelölt a felszabadulásra.” (SB 10.14.8) A bhakta tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgynevezett büntetése csupán a kegye, hogy megdorgálja s a helyes útra vezesse őt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége büntetését éppen ezért nem lehet összehasonlítani még azzal a legnagyobb áldással sem, amit az ember anyagi apjától, anyjától, fivérétől vagy barátjától kap.