HU/SB 8.22.5
5. VERS
- tvaṁ nūnam asurāṇāṁ naḥ
- parokṣaḥ paramo guruḥ
- yo no ’neka-madāndhānāṁ
- vibhraṁśaṁ cakṣur ādiśat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Te, Uram; nūnam—valóban; asurāṇām—a démonoké; naḥ—ahogyan vagyunk; parokṣaḥ—közvetett; paramaḥ—a legfelsőbb; guruḥ—lelki tanítómester; yaḥ—Te; naḥ—miénk; aneka—sok; mada-andhānām—az anyagi gazdagságtól elvakítva; vibhraṁśam—álltekintélyünket megsemmisítve; cakṣuḥ—a tudás szeme; ādiśat—adtál.
FORDÍTÁS
Közvetve a legnagyobb jóakarónk vagy nekünk, démonoknak, ezért a legjobbat teszed velünk, amikor az ellenségünk szerepében jelensz meg. A hozzánk hasonló démonok örökké alaptalan tekintélyre vágynak, így aztán azzal, hogy megbüntetsz bennünket, szemet adsz nekünk, mellyel láthatjuk a helyes utat.
MAGYARÁZAT
Bali Mahārāja úgy gondolta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége jobb barátja a démonoknak, mint a félisteneknek. Az anyagi világban minél inkább meggazdagszik valaki, annál érzéketlenebb lesz a lelki élet iránt. A félistenek anyagi javak reményében lesznek az Úr hívei, ám annak ellenére, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége látszólag nem áll a démonok oldalán, mindig jóakarójukként cselekszik, mert megfosztja őket álltekintéllyel járó helyzetüktől. Az alaptalan tekintélyérzet mindenkit tévútra vezet, ezért a Legfelsőbb Úr különleges kegyéből megfosztja őket rangjuktól, ami az alaptalan tekintélyérzetet okozza.