HU/SB 8.23.8
8. VERS
- citraṁ tavehitam aho ’mita-yogamāyā-
- līlā-visṛṣṭa-bhuvanasya viśāradasya
- sarvātmanaḥ samadṛśo ’viṣamaḥ svabhāvo
- bhakta-priyo yad asi kalpataru-svabhāvaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
citram—nagyon csodálatos; tava īhitam—minden cselekedeted; aho—ó; amita—határtalan; yogamāyā—lelki energiádnak; līlā—a kedvtelései által; visṛṣṭa-bhuvanasya—Tiéd, Uram, aki megteremtetted az összes univerzumot; viśāradasya—Tiéd, Uram, aki mindenben nagyon ügyes vagy; sarva-ātmanaḥ—Tiéd, Uram, aki mindent áthatsz; sama-dṛśaḥ—és aki mindenkivel egyenlően bánsz; aviṣamaḥ—megkülönböztetés nélkül; svabhāvaḥ—ez a jellemződ; bhakta-priyaḥ—az adott körülmények között kedvezel a bhaktáknak; yat—mert; asi—Te vagy; kalpataru-svabhāvaḥ—egy kívánságteljesítő fa tulajdonságaival rendelkezel.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Kedvteléseidet felfoghatatlan lelki energiádon keresztül csodálatosan hajtod végre, ennek az energiának az eltorzult visszatükröződésén, az anyagi energián keresztül pedig megteremtetted az univerzumok mindegyikét. Minden élőlény Felsőlelkeként mindenről tudsz, ezért kétségtelenül mindenkivel egyformán bánsz. Bhaktáidnak azonban mégis a kedvében jársz, s ez nem részrehajlás, hiszen olyan tulajdonságok jellemeznek, mint egy kívánságteljesítő fát, amely mindent megad, amire az ember vágyik.
MAGYARÁZAT
Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.29):
- samo ’haṁ sarva-bhūteṣu
- na me dveṣyo ’sti na priyaḥ
- ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
- mayi te teṣu cāpy aham
„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kétségtelenül egyenlően bánik minden élőlénnyel, de a bhakta, aki teljesen meghódol az Úr lótuszlábánál, mégis különbözik az abhaktától. Más szóval mindenki menedéket kereshet az Úr lótuszlábánál, hogy az Úr ugyanolyan áldásában részesüljön, az abhakták azonban nem teszik, ezért szenvednek a következményektől, melyeket az anyagi energia teremt számukra. Ezt a tényt egy egyszerű példából megérthetjük. A király vagy a kormány minden állampolgárát egyenrangúnak tekinti. Éppen ezért ha egy olyan polgár, aki képes arra, hogy megkapja a kormány különleges kegyét, s elnyeri ezt a kegyet, az nem jelenti azt, hogy a kormány részrehajló. Aki tudja, hogyan kell megkapni a feljebbvalók áldását, az megkaphatja, de aki nem, az nem törődik ezzel a keggyel, s így nem is kapja meg. Kétféle ember van: a démon és a félisten. A félistenek tökéletesen tisztában vannak a Legfelsőbb Úr helyzetével, ezért engedelmeskednek Neki, míg a démonok annak ellenére, hogy ismerik az Úr felsőbbrendű hatalmát, szándékosan szembeszállnak tekintélyével. Az Úr ezért az élőlény mentalitása szerint tesz különbséget, máskülönben azonban mindenkivel egyformán bánik. Akárcsak egy kívánságteljesítő fa, az Úr teljesíti a vágyát annak, aki oltalmat keres Nála, ám aki nem akarja elfogadni ezt a menedéket, az nem olyan, mint a meghódolt lélek. Aki menedéket keres az Úr lótuszlábánál, az akár démon, akár félisten, elnyeri az Úr kegyét.