HU/SB 8.24.37


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

ahaṁ tvām ṛṣibhiḥ sārdhaṁ
saha-nāvam udanvati
vikarṣan vicariṣyāmi
yāvad brāhmī niśā prabho


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aham—Én; tvām—neked; ṛṣibhiḥ—valamennyi szenttel; sārdham—együtt; saha—vele; nāvam—a bárka; udanvati—a pusztítás vizében; vikarṣan—kapcsolva; vicariṣyāmi—úszom majd; yāvat—amíg; brāhmī—az Úr Brahmāé; niśā—éjszaka; prabho—ó, király.


FORDÍTÁS

Ó, király! A bárkát, rajta téged és valamennyi ṛṣit húzva addig úszom majd a pusztítás vizében, míg az Úr Brahmā szendergése véget nem ér.


MAGYARÁZAT

Ez a bizonyos pusztulás valójában nem az Úr Brahmā éjszakája, hanem nappala idején következett be, mivel Cākṣuṣa Manu korszakában történt. Brahmā éjszakája akkor jön el, amikor Brahmā aludni tér, de nappala során tizennégy Manu van, akiknek egyike Cākṣuṣa Manu. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezért megjegyzi, hogy bár nappal volt számára, az Úr Brahmā az Úr legfelsőbb akaratából egy kis időre elálmosodott. Erre a rövid időszakra utalnak úgy, mint az Úr Brahmā éjjelére. Śrīla Rūpa Gosvāmī a Laghu-bhāgavatāmṛtában ezt részletesen megvitatta. A következőkben az ő elemzésének összefoglalását olvashatjuk: Amiatt, hogy Agastya Muni megátkozta Svāyambhuva Manut, Svāyambhuva Manu korszakában bekövetkezett egy pusztulás. Erről a pusztulásról tesz említést a Matsya Purāṇa. Cākṣuṣa Manu korszakában az Úr legfelsőbb akaratából váratlanul egy másik pralaya, pusztulás ment végbe. Ezt Mārkaṇḍeya Ṛṣi említi meg a Viṣṇu-dharmottarában. Manu korszakának végén nem feltétlenül következik be a pusztulás, de a Cākṣuṣa-manvantara végén az Istenség Legfelsőbb Személyisége illuzórikus energiáján keresztül meg akarta mutatni Satyavratának, milyen hatása van a pusztulásnak. Śrīla Śrīdhara Svāmī szintén egyetért ezzel a véleménnyel. A Laghu-bhāgavatāmṛta így ír:

madhye manvantarasyaiva
muneḥ śāpān manuṁ prati
pralayo ’sau babhūveti
purāṇe kvacid īryate
ayam ākasmiko jātaś
cākṣuṣasyāntare manoḥ
pralayaḥ padmanābhasya
līlayeti ca kutracit
sarva-manvantarasyānte
pralayo niścitaṁ bhavet
viṣṇu-dharmottare tv etat
mārkaṇḍeyeṇa bhāṣitam
manor ante layo nāsti
manave ’darśi māyayā
viṣṇuneti bruvāṇais tu
svāmibhir naiṣa manyate