HU/SB 8.24.39
39. VERS
- ittham ādiśya rājānaṁ
- harir antaradhīyata
- so ’nvavaikṣata taṁ kālaṁ
- yaṁ hṛṣīkeśa ādiśat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—ahogy korábban említettük; ādiśya—tanítva; rājānam—a királyt (Satyavratát); hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; antaradhīyata—eltűnt arról a helyről; saḥ—ő (a király); anvavaikṣata—várni kezdte; tam kālam—azt az időt; yam—amely; hṛṣīka-īśaḥ—az Úr Hṛṣīkeśa, minden érzék mestere; ādiśat—tanította.
FORDÍTÁS
Így intette az Istenség Legfelsőbb Személyisége a királyt, majd nyomban ezután eltűnt. Satyavrata király várni kezdte azt az időt, amelyről az Úr beszélt.