HU/SB 8.3.12
12. VERS
- namaḥ śāntāya ghorāya
- mūḍhāya guṇa-dharmiṇe
- nirviśeṣāya sāmyāya
- namo jñāna-ghanāya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ—minden hódolat; śāntāya—Neki, aki minden anyagi tulajdonság felett áll és teljesen békés, vagy Vāsudevának, minden élőlény Felsőlelkének; ghorāya—az Úr olyan félelmetes formáinak, mint amilyen Jāmadagnya vagy Nṛsiṁhadeva; mūḍhāya—az Úr állati formájának, például a vadkannak; guṇa-dharmiṇe—aki különféle tulajdonságokat fogad el az anyagi világban; nirviśeṣāya—akinek nincsenek anyagi tulajdonságai, mert teljesen lelki; sāmyāya—az Úr Buddha, a nirvāṇa formája, ahol megszűnnek az anyagi tulajdonságok; namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom; jñāna-ghanāya—aki a tudás vagy a személytelen Brahman; ca—is.
FORDÍTÁS
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a mindent átható Úr Vāsudevának; az Úr félelmetes formájának, az Úr Nṛsiṁhadevának; az Úr állatformájának [az Úr Varāhadevának]; az Úr Dattātreyának, aki a személytelen filozófiát hirdette; az Úr Buddhának és az összes többi inkarnációnak! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Úrnak, akinek nincsenek anyagi tulajdonságai, de aki mégis elfogadja az anyagi világban a jóság, a szenvedély és a tudatlanság három tulajdonságát. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a személytelen Brahman-ragyogásnak is!
MAGYARÁZAT
Az előző versek leírták, hogy bár az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen anyagi formája, számtalan alakot ölt Magára, hogy bhaktái kedvében járjon és megölje a démonokat. A Śrīmad-Bhāgavatam elmondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének olyan sok inkarnációja van, hogy egy folyó hullámaihoz hasonlítanak. A folyó hullámai szüntelenül hömpölyögnek, és senki sem képes megszámolni őket. Éppen így azt sem tudja senki kiszámítani, mikor és hogyan jelennek meg az Úr különböző inkarnációi, ahogy az idő, a hely és az ott élők megkívánják. Az Úr időről időre megjelenik. Ahogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.7) mondja:
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban és kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Az anyagi világban mindig megvan a lehetőség arra, hogy az emberek eltérnek a Kṛṣṇa-tudattól, ezért Kṛṣṇa és bhaktái valamilyen módon mindig azon igyekeznek, hogy megfékezzék az efféle Istentől eltávolodott tendenciákat.
Még az Istenség Legfelsőbb Személyisége tudás-arculatát hangsúlyozó imperszonalisták is az Úr ragyogásába akarnak merülni. A jñāna-ghanāya szó éppen ezért itt arra utal, hogy mindezek a különféle inkarnációk megjelennek az ateisták előtt, akik nem hisznek az Úr formájában és létében. Mivel az Úr számtalan formában jön, hogy tanítson bennünket, senki sem mondhatja, hogy nincs Isten. A jñāna-ghanāya szó kifejezetten azokra utal, akiknek tudása annak a hatására szilárdult meg, hogy a spekulatív filozófiai megértésen keresztül kutattak az Úr után. A felületes tudás nem segít az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésében, amikor azonban valakinek a tudása rendkívül szilárd és mély lesz, megérti Vāsudevát (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19)). Egy jñānī sok-sok születés után éri el ezt a szintet, s ezért ez a vers a jñāna-ghanāya szót használja. A śantāya szó arra utal, hogy az Úr Vāsudeva mindenki szívében jelen van, de nem cselekszik az élőlénnyel együtt. Az imperszonalista jñānīk akkor valósítják meg Vāsudevát, amikor tudásuk teljesen éretté válik (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ).