HU/SB 8.3.5
5. VERS
- kālena pañcatvam iteṣu kṛtsnaśo
- lokeṣu pāleṣu ca sarva-hetuṣu
- tamas tadāsīd gahanaṁ gabhīraṁ
- yas tasya pāre ’bhivirājate vibhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kālena—idővel (sok-sok millió év után); pañcatvam—amikor minden, ami illuzórikus, megsemmisül; iteṣu—minden átalakulás; kṛtsnaśaḥ—mindennel, ami a kozmikus megnyilvánulásban létezik; lokeṣu—az összes bolygó, azaz minden, ami létezik; pāleṣu—a fenntartók, például az Úr Brahmā; ca—szintén; sarva-hetuṣu—minden, ami okként létezik; tamaḥ—nagy sötétség; tadā—akkor; āsīt—volt; gahanam—nagyon sűrű; gabhīram—nagyon mély; yaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki; tasya—ez a sötét helyzet; pāre—mindenek felett; abhivirājate—létezik vagy ragyog; vibhuḥ—a Legfelsőbb.
FORDÍTÁS
Az idő múlásával, amikor az univerzum minden oki és okozati megnyilvánulása megsemmisül, köztük a bolygók, valamint azok irányítói is, mindenre sűrű sötétség borul. E sötétségen túl azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége van. Az Ő lótuszlábának oltalmába ajánlom magam.
MAGYARÁZAT
A Védák mantráiból megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenek felett áll. Ő a legfelsőbb, aki minden félisten felett áll, beleértve az Úr Brahmāt és az Úr Śivát is. Ő a legfelsőbb irányító. Amikor energiájának hatására minden eltűnik, a világmindenségre sűrű sötétség borul. A Legfelsőbb Úr azonban Maga a napfény, ahogy azt a védikus mantrák is megerősítik: āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt. Mindennapi tapasztalatunk, hogy amikor mi a Földön éjszaka sötétségben vagyunk, a nap mindig ragyog valahol az égen. Éppen így az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legfelsőbb nap is mindig ragyog, még akkor is, amikor a megfelelő idő elérkeztével az egész kozmikus megnyilvánulás megsemmisül.