HU/SB 8.5.25
25. VERS
- tatrādṛṣṭa-svarūpāya
- śruta-pūrvāya vai prabhuḥ
- stutim abrūta daivībhir
- gīrbhis tv avahitendriyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott (az Úr Śvetadvīpa nevű hajlékánál); adṛṣṭa-svarūpāya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akit még az Úr Brahmā sem látott; śruta-pūrvāya—de akiről hallottak a Védákból; vai—valójában; prabhuḥ—az Úr Brahmā; stutim—a védikus írásokból származó imák; abrūta—végezték; daivībhiḥ—azok az imák, amelyekről a védikus írások tesznek említést, vagy amelyeket azok ajánlanak fel, akik szigorúan követik a védikus elveket; gīrbhiḥ—ilyen hangvibrációkkal vagy dalokkal; tu—akkor; avahita-indriyaḥ—összpontosított elmével, eltérés nélkül.
FORDÍTÁS
Ott [Śvetadvīpánál] az Úr Brahmā imákat mondott az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, noha sohasem látta még Őt, a Legfelsőbb Urat. Csupán amiatt, hogy hallott az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről a védikus írásokból, megingathatatlan elmével ajánlotta Neki imáit, amelyeket a védikus irodalom leírt vagy jóváhagyott.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy amikor Brahmā és a többi félisten az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez mennek Śvetadvīpa szigetére, nem találkoznak Vele személyesen, de az Úr meghallgatja imáikat, és megteszi a szükséges lépéseket. Ezt már sok esetben láthattuk. A śruta-pūrvāya szó nagyon fontos itt. Mi közvetlen látás vagy hallás útján teszünk szert tapasztalatokra. Ha nem láthatunk valakit közvetlenül, akkor hallhatunk róla a hiteles forrásokból. Az emberek néha megkérdezik, meg tudjuk-e mutatni nekik Istent. Ez nevetséges. Ahhoz, hogy elfogadjuk Istent, nincs szükség arra, hogy lássuk Őt. Érzékelésünk mindig tökéletlen, ezért ha látjuk is Istent, nem biztos, hogy megértjük Őt. Amikor Kṛṣṇa a Földön volt, sok-sok ember látta, de nem értették meg, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). Noha az ostobák és a gazemberek személyesen látták Kṛṣṇát, nem fogták fel, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ha valaki szerencsétlen, nem értheti meg Istent még akkor sem, ha személyesen látja. Ezért Istenről, Kṛṣṇáról a hiteles védikus írásokból és olyan személyektől kell hallanunk, akik helyesen értelmezik a Védák kijelentéseit. Noha Brahmā sohasem látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, biztos volt abban, hogy az Úr ott van Śvetadvīpán. Így aztán kihasználta az alkalmat, és odament, hogy imákat mondjon az Úrhoz.
Ezek az imák nem közönséges, kitalált imák voltak. Az imákat jóvá kell hagyniuk a védikus írásoknak, ahogy erre ebben a versben a daivībhir gīrbhiḥ szavak utalnak. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban nem engedélyezünk olyan dalokat, amelyeket nem hagytak jóvá vagy nem énekeltek a hiteles bhakták. Nem engedhetjük, hogy a templomban ostoba, közönséges dalokat énekeljenek. Általában két dalt éneklünk. Az egyik a śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu nityānanda śrī-advaita gadādhara śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda. Ez egy hiteles dal. A Caitanya-caritāmṛta mindenhol megemlíti, és az ācāryák elfogadták. A másik természetesen a mahā-mantra: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Énekelhetjük Narottama dāsa Ṭhākura, Bhaktivinoda Ṭhākura és Locana dāsa Ṭhākura dalait is, de ez a két dal — a „śrī-kṛṣṇa-caitanya” és a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra — elegendő ahhoz, hogy elégedetté tegyük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, annak ellenére, hogy nem látjuk Őt. Látni az Urat kevésbé fontos, mint megbecsülni Őt a hiteles írások vagy a hiteles tekintélyek hitelt érdemlő kijelentései alapján.