HU/SB 8.5.50
50. VERS
- namas tubhyam anantāya
- durvitarkyātma-karmaṇe
- nirguṇāya guṇeśāya
- sattva-sthāya ca sāmpratam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ—minden hódolat; tubhyam—Neked, Uram; anantāya—aki örökkévaló vagy, túl az idő három fázisán (a múlton, a jelenen és a jövőn); durvitarkya-ātma-karmaṇe—Neked, aki felfoghatatlan tetteket hajtasz végre; nirguṇāya—amelyek mind transzcendentálisak, és mentesek az anyagi kötőerők mámorától; guṇa-īśāya—Neked, aki az anyagi természet három kötőerejét irányítod; sattva-sthāya—aki a jóság anyagi kötőerejének kedvezel; ca—szintén; sāmpratam—jelenleg.
FORDÍTÁS
Uram, minden hódolat Neked, aki örökkévaló vagy, túl a múlt, a jelen és a jövő időkorlátain! Tetteid felfoghatatlanok, Te vagy az anyagi természet három kötőerejének Ura, és mivel transzcendentálisan minden anyagi tulajdonság fölött állsz, mentes vagy az anyagi szennyeződéstől. Te vagy a természet mindhárom kötőerejének irányítója, jelenleg azonban a jóság kötőerejének kedvezel. Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neked!
MAGYARÁZAT
Az anyagi cselekedeteket, melyeket az anyagi természet három kötőereje nyilvánít meg, az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítja. Ahogy a Bhagavad-gītā kijelenti, nirguṇaṁ guṇa-bhoktṛ ca: az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig transzcendentálisan az anyagi kötőerők (a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa) fölött áll, mégis Ő az irányítója valamennyinek. Az Úr három aspektusban nyilvánul meg — mint Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara —, hogy irányítsa e három kötőerőt. Az Úr Viṣṇuként Ő Maga vállal felelősséget a sattva-guṇáért, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányítását pedig az Úr Brahmāra és az Úr Śivára bízza. Végső soron azonban Ő a három guṇa irányítója. Az Úr Brahmā az elismerését kifejezve kijelentette, hogy mivel az Úr Viṣṇu most felelősséget vállalt a jóság működéséért, minden remény megvan rá, hogy a félistenek sikerrel járnak majd vágyaik teljesülésében. A félisteneket a démonok zaklatták, akiket a tamo-guṇa fertőzött meg. Azonban az Úr Brahmā korábban elmondta, hogy mivel most elérkezett a sattva-guṇa ideje, a félistenek természetesen számíthatnak arra, hogy vágyaik teljesülni fognak. A félistenekről azt tartják, fejlett tudással rendelkeznek, ennek ellenére nem értették meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudományt. Az Urat éppen ezért ez a vers anantāyának szólítja. Noha az Úr Brahmā ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, arra képtelen, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló határtalan tudományt megértse.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének ötödik fejezetéhez, melynek címe: „A félistenek oltalomért könyörögnek az Úrhoz”