HU/SB 8.6.15
15. VERS
- ahaṁ giritraś ca surādayo ye
- dakṣādayo ’gner iva ketavas te
- kiṁ vā vidāmeśa pṛthag-vibhātā
- vidhatsva śaṁ no dvija-deva-mantram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én (az Úr Brahmā); giritraḥ—az Úr Śiva; ca—szintén; sura-ādayaḥ—az összes félisten; ye—ahogyan vagyunk; dakṣa-ādayaḥ—Dakṣa Mahārājával az élen; agneḥ—a tűznek; iva—mint; ketavaḥ—a szikrák; te—Tiéd; kim—mi; vā—akár; vidāma—megérthetjük; īśa—ó, Uram; pṛthak-vibhātāḥ—Tőled függetlenül; vidhatsva—kegyesen áldj meg bennünket; śam—jó szerencsével; naḥ—miénk; dvija-deva-mantram—a felszabadulás módja a brāhmaṇák és félistenek számára.
FORDÍTÁS
Én [az Úr Brahmā], az Úr Śiva és az összes félisten, a prajāpatikkal, például Dakṣával együtt csupán szikrák vagyunk, melyeknek Te adsz fényt, aki az eredeti tűz vagy. A részeid vagyunk; mit érthetnénk meg hát saját érdekünkből? Ó, Legfelsőbb Úr, kérlek, mondd meg nekünk: mi a brāhmaṇák és félistenek számára a felszabaduláshoz vezető legjobb út?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon fontos a dvija-deva-mantram szó. A mantra szó jelentése: „ami kiszabadít az anyagi világból”. Csakis a dviják (a brāhmaṇák) és a devák (a félistenek) szabadulhatnak meg az anyagi léttől az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanításait követve. Minden, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége mond, mantra, és alkalmas arra, hogy megszabadítsa a feltételekhez kötött lelkeket az elmebeli spekulációtól. A feltételekhez kötött lelkek a létükért küzdenek (manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati (BG 15.7)). Ettől az élet-halál harctól megszabadulni a legnagyobb áldás, de ha valaki nem kap egy mantrát az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, számára a felszabadulás lehetetlen. A kezdeti mantra a Gāyatrī mantra. Ezért miután valaki megtisztult, és alkalmassá vált arra, hogy brāhmaṇa (dvija) legyen, megkapja a Gāyatrī mantrát. Pusztán a Gāyatrī mantra éneklésével felszabadulhatunk. Ezt a mantrát azonban csak a brāhmaṇák és a félistenek mondhatják. A Kali-yugában mindannyian rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, s megfelelő mantrára van szükségünk, amely képes megszabadítani minket e korszak veszélyeitől. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezért inkarnációjában, az Úr Caitanyaként átadja nekünk a Hare Kṛṣṇa mantrát.
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
„A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.” Az Úr Caitanya a Śikṣāṣṭakában azt mondja: paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam. „Minden dicsőséget a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtana éneklésének!” A mahā-mantrát — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare — Maga az Úr énekelte, aki átadja nekünk ezt a felszabadító mantrát.
Saját magunk nem találhatjuk ki a módját annak, hogyan szabadulhatunk meg az anyagi lét veszélyeitől. E vers szerint a Legfelsőbb Úr jelenlétében, akit egy nagy tűzhöz hasonlítanak, még a félistenek, az Úr Brahmā, az Úr Śiva, valamint a prajāpatik, Dakṣa és a többiek is olyanok, mint a világító szikrák. A szikrák addig szépek, amíg a tűzben vannak. Éppen így nekünk is az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságában kell maradnunk, és örökké az odaadó szolgálatba kell merülnünk, mert így örökké ragyogni és fényleni fogunk. Amint elhagyjuk az Úr szolgálatát, ragyogásunk és fényünk azonnal kialszik, legalábbis egy időre. Amikor mi, élőlények, akik az eredeti tűz, a Legfelsőbb Úr szikrái vagyunk, anyagi feltételek közé kerülünk, el kell fogadnunk a mantrát az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, ahogyan Śrī Caitanya Mahāprabhu felkínálja. A Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével meg fogunk szabadulni az anyagi világ minden nehézségétől.