HU/SB 8.6.39
39. VERS
- avaropya giriṁ skandhāt
- suparṇaḥ patatāṁ varaḥ
- yayau jalānta utsṛjya
- hariṇā sa visarjitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
avaropya—letéve; girim—a hegyet; skandhāt—a válláról; suparṇaḥ—Garuḍa; patatām—minden madár közül; varaḥ—a legnagyobb és leghatalmasabb; yayau—ment; jala-ante—ahol a víz van; utsṛjya—helyezvén; hariṇā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; saḥ—ő (Garuḍa); visarjitaḥ—elbocsátva arról a helyről.
FORDÍTÁS
Ezután Garuḍa, a madarak vezére letette válláról a Mandara-hegyet, és a víz közelébe vitte. Ekkor az Úr arra kérte, menjen el, s Garuḍa így is tett.
MAGYARÁZAT
Az Úr azért mondta Garuḍának, hogy menjen el, mert Vāsuki kígyó, akit a köpülés során kötélként akartak használni, nem jöhetett oda addig, míg Garuḍa ott volt. Garuḍa, aki az Úr Viṣṇut viszi a hátán, nem vegetáriánus. Hatalmas kígyókat eszik, s mivel Vāsuki is egy hatalmas kígyó volt, finom falat lett volna Garuḍa, a madarak vezére számára. Az Úr Viṣṇu éppen ezért arra kérte őt, távozzon, hogy odahozhassák Vāsukit, aki a Mandara-heggyel, amit köpülőrúdnak szántak, majd kiköpüli az óceánt. Ezek az Istenség Legfelsőbb Személyisége csodálatos elrendezései. Semmi sem történik véletlenül. A Mandara-hegyet egy madár hátán elszállítani és a megfelelő helyen letenni mindenki másnak nehéz lenne, legyen akár félisten, akár démon, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára minden lehetséges, ahogyan azt ebből a kedvteléséből is láthatjuk. Az Úrnak nem okozott gondot, hogy egy kézzel felemelje a hegyet, s Garuḍa, aki az Urat viszi a hátán, a Legfelsőbb Úr kegyéből a démonokat és a félisteneket is mind magával vitte. Az Urat amiatt, hogy mindenható, Yogeśvarának, minden misztikus erő mesterének is nevezik. Ha akarja, bármit könnyebbé tud tenni a gyapotnál vagy nehezebbé az univerzumnál. Akik nem hisznek az Úr tetteiben, nem tudják elmagyarázni, hogyan történnek a dolgok. Olyan szavakat használva, mint „véletlen”, hihetetlen eszméknél keresnek menedéket. Semmi sem véletlen. Mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajt végre, ahogyan azt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 9.10). Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram. A kozmikus megnyilvánulásban minden tett és visszahatás az Istenség Legfelsőbb Személyisége felügyelete alatt történik. Mivel azonban a démonok nem képesek felfogni az Úr hatalmát, amikor valami csodálatos dolog történik, azt gondolják, hogy a véletlen műve.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének hatodik fejezetéhez, melynek címe: „A félistenek és a démonok fegyverszünetet kötnek”