HU/SB 8.7.17
17. VERS
- megha-śyāmaḥ kanaka-paridhiḥ karṇa-vidyota-vidyun
- mūrdhni bhrājad-vilulita-kacaḥ srag-dharo rakta-netraḥ
- jaitrair dorbhir jagad-abhaya-dair dandaśūkaṁ gṛhītvā
- mathnan mathnā pratigirir ivāśobhatātho dhṛtādriḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
megha-śyāmaḥ—fekete, mint egy felhő; kanaka-paridhiḥ—sárga ruhát visel; karṇa—fülein; vidyota-vidyut—akinek fülbevalói úgy csillogtak, mint a villám; mūrdhni—a fejen; bhrājat—ragyogó; vilulita—kusza; kacaḥ—akinek haja; srak-dharaḥ—virágfüzért viselve; rakta-netraḥ—vörös szemekkel; jaitraiḥ—győzedelmes; dorbhiḥ—karokkal; jagat—az univerzumnak; abhaya-daiḥ—amelyek megszabadítják a félelemtől; dandaśūkam—a kígyó (Vāsuki); gṛhītvā—miután megfogta; mathnan—köpülés; mathnā—a köpülőrúd által (a Mandara-hegy által); pratigiriḥ—egy másik hegy; iva—mint; aśobhata—megjelent; atho—akkor; dhṛta-adriḥ—megfogva a hegyet.
FORDÍTÁS
Az Úr úgy jelent meg, mint egy fekete felhő. Sárga ruhát viselt, és fülbevalói úgy csillogtak fülében, mint a villámlás. Haja a vállaira omlott, virágfüzért viselt, és szemei rózsaszínűek voltak. Erős, dicső karjaival, amelyek megszabadították a félelemtől az egész univerzumot, megragadta Vāsukit, és a Mandara-hegyet köpülőrúdnak használva köpülni kezdte az óceánt. Egy csodálatos hegynek látszott eközben, melynek a neve Indranīla.