HU/SB 9.11.19
19. VERS
- smaratāṁ hṛdi vinyasya
- viddhaṁ daṇḍaka-kaṇṭakaiḥ
- sva-pāda-pallavaṁ rāma
- ātma-jyotir agāt tataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
smaratām—azoknak, akik mindig Rá gondolnak; hṛdi—a szíve mélyén; vinyasya—elhelyezve; viddham—átszúrta; daṇḍaka-kaṇṭakaiḥ—a Daṇḍakāraṇya-erdő töviseivel (amikor az Úr Rāmacandra ott élt); sva-pāda-pallavam—lótuszlábának szirmait; rāmaḥ—az Úr Rāmacandra; ātma-jyotiḥ—teste ragyogásának sugarai, amit brahmajyotinak hívnak; agāt—belépett; tataḥ—túl a brahmajyotin, azaz saját Vaikuṇṭha bolygóján.
FORDÍTÁS
Az áldozat elvégzése után az Úr Rāmacandra, akinek lótuszlábát néha tövisek szúrták, amikor Daṇḍakāraṇyában élt, ezt a lótuszlábat azoknak a szívébe helyezte, akik mindig Rá gondolnak, majd visszatért saját hajlékára, a brahmajyotin túli Vaikuṇṭha bolygóra.
MAGYARÁZAT
A bhakták mindig az Úr lótuszlábán meditálnak. Néha, amikor az Úr Rāmacandra a Daṇḍakāraṇya-erdőt járta, tövisek szúrták lótuszlábát. A bhakták elájulnak, ha erre gondolnak. Az Úrnak nem okoz fájdalmat vagy örömet az anyagi világ semmiféle működése vagy visszahatása, de a bhakták még azt sem tudják elviselni, ha az Úr lótuszlábát megszúrja egy tövis. Ilyen hangulatban voltak a gopīk is, amikor arra gondoltak, hogy Kṛṣṇa az erdőt járja, ahol kavicsok és homokszemek szúrják lótuszlábát. Azt a szenvedést, amit egy bhakta ilyenkor érez a szívében, a karmīk, a jñānīk vagy a yogīk nem érthetik meg. A bhaktákat, akik még a gondolatát sem tudták elviselni annak, hogy az Úr lótuszlábát egy tüske megszúrja, újra a bánat gyötörte az Úr eltávozására gondolva, hiszen az Úrnak vissza kellett térnie hajlékára, miután az anyagi világban befejezte kedvteléseit.
Az ātma-jyotiḥ szó fontos ebben a versben. A brahmajyoti, amit a jñānīk, azaz a monista filozófusok rendkívül nagyra értékelnek, s amelyben el akarnak merülni, hogy elérjék a felszabadulást, nem más, mint az Úr testének sugárzása.
- yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-
- koṭiṣv aśeṣa-vasudhādi-vibhūti-bhinnam
- tad brahma niṣkalam anantam aśeṣa-bhūtaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Govindát imádom, az eredeti Urat, aki hatalmas erővel bír. Transzcendentális testének ragyogó sugárzása a személytelen Brahman, amely abszolút, teljes és határtalan, s amely számtalan különféle bolygót nyilvánít meg sajátságos kincseikkel együtt a millió és millió univerzumban.” (Brahma-saṁhitā 5.40) A brahmajyoti a lelki világ kezdete, s a brahmajyotin túl találhatók a Vaikuṇṭha bolygók. A brahmajyoti tehát a Vaikuṇṭha bolygókon kívül marad, ugyanúgy, ahogy a napfény is a Napon kívül van. Ahhoz, hogy valaki eljusson a Nap bolygóra, keresztül kell mennie a napfényen. Hasonló módon, amikor az Úr vagy bhaktái a Vaikuṇṭha bolygókra mennek, útjuk a brahmajyotin keresztül vezet. A jñānīk, a monista filozófusok az Úrról alkotott személytelen felfogásuk miatt nem léphetnek a Vaikuṇṭha bolygókra, ám örökre a brahmajyotiban sem maradhatnak. Így aztán némi idő elteltével újra leesnek az anyagi világba. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ (SB 10.2.32). A Vaikuṇṭha bolygókat a brahmajyoti takarja be, ezért ha valaki nem tiszta bhakta, nem értheti meg igazán, hogy mik ezek a Vaikuṇṭha bolygók.