HU/SB 9.11.20
20. VERS
- nedaṁ yaśo raghupateḥ sura-yācñayātta-
- līlā-tanor adhika-sāmya-vimukta-dhāmnaḥ
- rakṣo-vadho jaladhi-bandhanam astra-pūgaiḥ
- kiṁ tasya śatru-hanane kapayaḥ sahāyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; idam—mindezeket; yaśaḥ—hírneve; raghu-pateḥ—az Úr Rāmacandrának; sura-yācñayā—a félistenek imáival; ātta-līlā-tanoḥ—akinek lelki teste mindig különféle kedvtelésekbe merül; adhika-sāmya-vimukta-dhāmnaḥ—senki sem nagyobb Nála vagy egyenlő Vele; rakṣaḥ-vadhaḥ—a rākṣasa (Rāvaṇa) megölésével; jaladhi-bandhanam—hidat emelve az óceán fölé; astra-pūgaiḥ—íjjal és nyilakkal; kim—vajon; tasya—Övé; śatru-hanane—az ellenség megölésében; kapayaḥ—a majmok; sahāyāḥ—segédek.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Rāmacandrának — akinek lelki teste örökké különféle kedvteléseinek hódol — valódi dicsőségét nem az a hírnév jelenti, melyre azzal tett szert, hogy a félistenek kérésére nyílvesszők záporával megölte Rāvaṇát, s hogy hidat emelt az óceán fölé. Az Úr Rāmacandrával senki sem egyenrangú, és senki sem hatalmasabb Nála, ezért nem volt szüksége a majmok segítségére ahhoz, hogy győzelmet arasson Rāvaṇa felett.
MAGYARÁZAT
A Védák (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8) kijelentik:
- na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
- na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate
- parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
- svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca
„A Legfelsőbb Úrnak semmit sem kell tennie, és senki sem egyenlő Vele vagy hatalmasabb Nála, mert mindent különféle energiái végeznek el természetes módon és a megfelelő rendben.” Az Úrnak semmit sem kell tennie (na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate); minden, amit tesz, csupán a kedvtelése. Nincs olyan kötelesség, amit az Úrnak el kellene végeznie annak érdekében, hogy bárkit is lekötelezzen. Mégis látszólag úgy cselekszik, mintha bhaktáit védelmezné, vagy mintha az ellenségeit ölné meg. Természetesen senki sem lehet az Úr ellensége, hiszen ki lehetne hatalmasabb Nála? Valójában szóba se kerülhet, hogy bárki is az ellensége legyen, ám amikor az Úr kedvtelései örömére vágyik, eljön az anyagi világba, és úgy cselekszik, mint egy emberi lény, kinyilvánítva ezzel csodás, dicsőséges tetteit, hogy bhaktái kedvében járjon. A bhakták mindig azt szeretnék látni, hogy az Úr győzelmet arat különféle tettei során, ezért az Úr, hogy elégedetté tegye Magát és őket, néha beleegyezik, hogy emberi lényként cselekedjen, és csodás, nem mindennapi kedvteléseket hajtson végre a bhakták elégedettségére.