HU/SB 9.14.30
30. VERS
- iti vāk-sāyakair biddhaḥ
- pratottrair iva kuñjaraḥ
- niśi nistriṁśam ādāya
- vivastro ’bhyadravad ruṣā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; vāk-sāyakaiḥ—a durva szavak nyilaival; biddhaḥ—szúrva; pratottraiḥ—az elefánthajtó botokkal; iva—mint; kuñjaraḥ—egy elefánt; niśi—éjjel; nistriṁśam—egy kard; ādāya—megragadva; vivastraḥ—meztelen; abhyadravat—kiment; ruṣā—dühösen.
FORDÍTÁS
Purūravā, akit Urvaśī csípős szavai úgy értek, mint egy elefántot a hajcsár hegyes botja, nagy haragra gerjedt. Még csak fel sem öltözött kellőképpen, nyomban kardot ragadott, s úgy ruhátlanul kiment az éjszakába, hogy a gandharvák után eredjen, akik ellopták a bárányokat.