HU/SB 9.14.42
42. VERS
- gandharvān upadhāvemāṁs
- tubhyaṁ dāsyanti mām iti
- tasya saṁstuvatas tuṣṭā
- agni-sthālīṁ dadur nṛpa
- urvaśīṁ manyamānas tāṁ
- so ’budhyata caran vane
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gandharvān—a gandharváknak; upadhāva—menj és keress menedéket; imān—ezek; tubhyam—neked; dāsyanti—át fogják adni; mām iti—pontosan olyan, mint én, vagy valóban én; tasya—általa; saṁstuvataḥ—imákat mondva; tuṣṭāḥ—elégedetten; agni-sthālīm—egy leány, aki a tűzből jött; daduḥ—adott; nṛpa—ó, király; urvaśīm—Urvaśī; manya-mānaḥ—gondolva; tām—őt; saḥ—ő (Purūravā); abudhyata—valóban megértette; caran—miközben járt; vane—az erdőben.
FORDÍTÁS
Urvaśī így szólt: „Kedves királyom! Keress menedéket a gandharváknál, mert ők újra neked tudnak majd adni engem!” Urvaśī szavait megfogadva a király imáival elégedetté tette a gandharvákat, akik ezért egy leánnyal ajándékozták meg, Agnisthālīval, aki éppen olyan volt, mint Urvaśī. A király azt hitte, hogy Urvaśī az, és sétára indult vele az erdőben, de később ráébredt, hogy a leány nem Urvaśī, hanem Agnisthālī.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy Purūravā nagyon kéjes volt. Amint megkapta Agnisthālīt, nyomban a magáévá akarta tenni, de együttlétük során rájött, hogy ez a lány Agnisthālī, s nem Urvaśī. Ez azt jelzi, hogy minden férfi, aki egy bizonyos nőhöz ragaszkodik, tudja, mi jellemző arra a nőre a nemi életben. Amikor Purūravā együtt hált Agnisthālīval, rájött, hogy az nem Urvaśī.