HU/SB 9.16.23
23. VERS
- tataś cāvabhṛtha-snāna-
- vidhūtāśeṣa-kilbiṣaḥ
- sarasvatyāṁ mahā-nadyāṁ
- reje vyabbhra ivāṁśumān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; ca—szintén; avabhṛtha-snāna—az áldozat elvégzése után megfürödve; vidhūta—megtisztulva; aśeṣa—korlátlan; kilbiṣaḥ—akinek bűnös visszahatásai; sarasvatyām—a hatalmas Sarasvatī folyó partján; mahā-nadyām—India egyik legnagyobb folyója; reje—az Úr Paraśurāma úgy tűnt; vyabbhraḥ—felhőtlen; iva aṁśumān—mint a nap.
FORDÍTÁS
Az Úr Paraśurāma befejezte a rituális áldozati szertartásokat, majd fürdőt vett, melyet avabhṛtha-snānának neveznek. A hatalmas Sarasvatī folyó partján állva, minden bűntől megszabadulva az Úr Paraśurāma olyan volt, mint a nap a tiszta, felhőtlen égen.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.9) kijelenti: yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ. „Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik.” Karma-bandhanaḥ újabb és újabb anyagi testek elfogadására utal. Az életben a legnagyobb gondot az ismétlődő születés és halál jelenti. A szentírások ezért azt javasolják, hogy úgy dolgozzunk, hogy azzal yajñát végezzünk, amelynek célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Noha az Úr Paraśurāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációja volt, számot kellett adnia bűnös tetteiről. Ebben az anyagi világban legyen bármilyen óvatos is az ember, akarva-akaratlanul bűnöket követ el. Lehet például, hogy sok-sok apró hangyát vagy más bogarat taposunk el, amikor az utcán járunk, és számtalan élőlényt ölünk meg tudtunkon kívül. Éppen ezért a pañca-yajña, az ötféle ajánlott áldozat végzése kötelező. Ebben a Kali-yugában azonban az emberek nagy engedményt kaptak. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ (SB 11.5.32): imádhatjuk az Úr Caitanyát, Kṛṣṇa rejtett inkarnációját. Kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇam: noha Ő Maga Kṛṣṇa, mindig a Hare Kṛṣṇát énekli, és a Kṛṣṇa-tudatról prédikál. Ezt az inkarnációt énekléssel, azaz saṅkīrtana-yajñával tanácsos imádnunk. A saṅkīrtana-yajña végzése különleges engedmény az emberi társadalom számára, hogy tagjai megmeneküljenek a tudatosan vagy tudtukon kívül elkövetett bűnös tettek visszahatásától. Határtalan mennyiségű bűn vesz körül bennünket, ezért el kell fogadnunk a Kṛṣṇa-tudatot, és énekelnünk kell a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát.