HU/SB 9.19.4
4. VERS
- tasyā uddharaṇopāyaṁ
- bastaḥ kāmī vicintayan
- vyadhatta tīrtham uddhṛtya
- viṣāṇāgreṇa rodhasī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasyāḥ—a nőstény kecskének; uddharaṇa-upāyam—kiszabadításának módját (a kútból); bastaḥ—a kecskebak; kāmī—kéjes vágyakkal; vicintayan—tervezve; vyadhatta—végrehajtotta; tīrtham—egy mód kikerülni; uddhṛtya—ásva a földet; viṣāṇa-agreṇa—a szarvak csúcsával; rodhasī—a kút szélén.
FORDÍTÁS
A kéjes kecskebak kieszelte, hogyan mentse ki a nőstény kecskét a kútból, majd szarva hegyével felásta a földet a kút szélén, s így a nőstény kecske könnyűszerrel ki tudott mászni.
MAGYARÁZAT
A nőkhöz fűződő vonzalom az anyagi gyarapodás, a háztartás és megannyi más dolog hajtóereje, s e dolgok célja az anyagi világbeli kényelmes élet. Fáradságos munka volt felásni a földet, hogy a nőstény kecske kiszabadulhasson, de a kecskebak vállalta ezt a munkát, mielőtt megkapta a nőstény kecskét. Aho gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair janasya moho ’yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). A férfi és a nő kapcsolata biztosítja a hajtóerőt ahhoz, hogy szép lakást, nagy jövedelmet, gyerekeket és barátokat szerezzenek. Így bonyolódik bele az ember az anyagi világba.