HU/SB 9.2.2
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
2. VERS
- tato ’yajan manur devam
- apatyārthaṁ hariṁ prabhum
- ikṣvāku-pūrvajān putrān
- lebhe sva-sadṛśān daśa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; ayajat—imádta; manuḥ—Vaivasvata Manu; devam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; apatya-artham—fiúgyermekekre vágyva; harim—Harinak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; prabhum—az Urat; ikṣvāku-pūrva-jān—akik közül a legidősebbet Ikṣvākunak hívták; putrān—fiakat; lebhe—kapott; sva-sadṛśān—pontosan olyanok, mint ő maga; daśa—tíz.
FORDÍTÁS
A Śrāddhadeva nevű Manu ezután azzal a vággyal, hogy fiai szülessenek, a Legfelsőbb Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a félistenek Urát imádta, s így tíz fiúgyermeke született, akik épp olyanok voltak, mint ő maga. Ikṣvāku volt közöttük a legidősebb.