HU/SB 9.22.12-13
12-13. VERSEK
- devāpiḥ śāntanus tasya
- bāhlīka iti cātmajāḥ
- pitṛ-rājyaṁ parityajya
- devāpis tu vanaṁ gataḥ
- abhavac chāntanū rājā
- prāṅ mahābhiṣa-saṁjñitaḥ
- yaṁ yaṁ karābhyāṁ spṛśati
- jīrṇaṁ yauvanam eti saḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāpiḥ—Devāpi; śāntanuḥ—Śāntanu; tasya—az övé (Pratīpáé); bāhlīkaḥ—Bāhlīka; iti—így; ca—is; ātma-jāḥ—a fiak; pitṛ-rājyam—az apa tulajdonát, a királyságot; parityajya—elutasítva; devāpiḥ—Devāpi, a legidősebb; tu—valóban; vanam—az erdőbe; gataḥ—ment; abhavat—volt; śāntanuḥ—Śāntanu; rājā—a király; prāk—előtte; mahābhiṣa—Mahābhiṣa; saṁjñitaḥ—a leghíresebb; yam yam—bárkit; karābhyām—a kezével; spṛśati—megérintett; jīrṇam—habár nagyon idős; yauvanam—fiatalságot; eti—elért; saḥ—ő.
FORDÍTÁS
Pratīpa fiai Devāpi, Śāntanu és Bāhlīka voltak. Devāpi elhagyta apja királyságát, és az erdőbe vonult, ezért Śāntanu került a trónra. Śāntanu, aki előző életében Mahābhiṣa volt, rendelkezett azzal a képességgel, hogy öreg embereket meg tudott fiatalítani pusztán keze érintésével.