HU/SB 9.24.65


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


65. VERS

yasyānanaṁ makara-kuṇḍala-cāru-karṇa-
bhrājat-kapola-subhagaṁ savilāsa-hāsam
nityotsavaṁ na tatṛpur dṛśibhiḥ pibantyo
nāryo narāś ca muditāḥ kupitā nimeś ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yasya—akinek; ānanam—arca; makara-kuṇḍala-cāru-karṇa—cápákra hasonlító fülbevalók és gyönyörű fülek díszítik; bhrājat—ragyogóan díszített; kapola—homlok; subhagam—teljes gazdagságról árulkodik; sa-vilāsa-hāsam—az élvezet mosolyaival; nitya-utsavam—Őt megpillantva az ember mindig ünnepi hangulatba kerül; na tatṛpuḥ—nem tudtak betelni; dṛśibhiḥ—az Úr formájának látványával; pibantyaḥ—mintha a szemükön át innák; nāryaḥ—Vṛndāvana minden hölgye; narāḥ—az összes férfi bhakta; ca—és; muditāḥ—teljesen elégedett; kupitāḥ—dühös; nimeḥ—az a pillanat, amikor szemük pislogása zavarja őket; ca—szintén.


FORDÍTÁS

Kṛṣṇa arcát ékszerek, köztük cápákra hasonlító fülbevalói díszítik. Füle gyönyörű, orcája ragyogó, mosolya pedig mindenkit lenyűgöz. Aki az Úr Kṛṣṇát látja, ünnepet lát. Arcának és testének látványa mindenkit teljes elégedettséggel tölt el, de a bhakták haragszanak a teremtőre, mert szemük pillanatnyi pislogása zavarja őket.


MAGYARÁZAT

Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.3):

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin māṁ vetti tattvataḥ

„Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.” Ha valaki nem alkalmas arra, hogy megértse Kṛṣṇát, nem tudja értékelni Kṛṣṇa jelenlétét itt a Földön. A Bhoják, a Vṛṣṇik, az Andhakák, a Pāṇḍavák és sok más király bensőséges kapcsolatban álltak Kṛṣṇával, ám e kapcsolatok közül a Kṛṣṇát és Vṛndāvana lakóit összefűző bensőséges kapcsolat különösen figyelemre méltó. Ezt a viszonyt ez a vers a nityotsavaṁ na tatṛpur dṛśibhiḥ pibantyaḥ szavakkal írja le. Vṛndāvana lakói, a tehénpásztorfiúk, a tehenek, a borjak, a gopīk, Kṛṣṇa apja és anyja sohasem elégedtek meg teljesen, noha állandóan látták Kṛṣṇa gyönyörű vonásait. Kṛṣṇa látványa a vers leírása szerint nitya-utsava, mindennap egy ünnep. Vṛndāvana lakói szinte minden pillanatban látták Kṛṣṇát, ám amikor Kṛṣṇa a faluból a legelőkre ment, ahová a teheneket és a borjakat terelte, a gopīknak nagyon fájt, hogy látták, amint Kṛṣṇa a homokban jár, mert úgy gondolták, hogy az apró kődarabok szúrni fogják Kṛṣṇa lótuszlábát, melyet még a keblükre sem mertek helyezni, mert úgy vélték, hogy keblük nem elég puha. A gopīk már a puszta gondolattól is szenvedtek, és csak sírtak otthonaikban. Ezek a gopīk, akik éppen ezért Kṛṣṇa kiemelkedő barátai voltak, örökké látták Kṛṣṇát, mivel azonban szemhéjaik akadályozták őket Kṛṣṇa látásában, szemrehányást tettek a teremtőnek, az Úr Brahmānak. Ez a vers ezért Kṛṣṇa szépségét írja le, különösen az arcáét. A Kilencedik Ének végén a huszonnegyedik fejezetben utalást találunk Kṛṣṇa szépségére. Most közeledünk a Tizedik Énekhez, amit Kṛṣṇa fejének tekintenek. Az egész Śrīmad-Bhāgavata Purāṇa Kṛṣṇa formájának megtestesülése, s a Tizedik Ének az Úr arca. Ez a vers utal arra, milyen gyönyörű is Kṛṣṇa arca. Kṛṣṇa mosolygó arca orcájával, ajkával, fülének ékességeivel, ahogy a bételdiót rágja    —    a gopīk mindezt aprólékosan megfigyelték, s így olyan transzcendentális boldogság élvezetében volt részük, hogy sohasem tudtak betelni Kṛṣṇa arcának látványával, sőt, a test teremtőjének még a szemére is vetették, hogy szemhéjat teremtett, ami akadályozza a látásukat. Kṛṣṇa arcának szépségét tehát a gopīk sokkal jobban értékelték, mint barátai, a tehénpásztorfiúk vagy akár Yaśodā Mātā, aki szintén nagyon szerette Kṛṣṇa arcát díszíteni.