HU/SB 9.24.66
66. VERS
- jāto gataḥ pitṛ-gṛhād vrajam edhitārtho
- hatvā ripūn suta-śatāni kṛtorudāraḥ
- utpādya teṣu puruṣaḥ kratubhiḥ samīje
- ātmānam ātma-nigamaṁ prathayañ janeṣu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jātaḥ—miután megszületett Vasudeva fiaként; gataḥ—elment; pitṛ-gṛhāt—apja házából; vrajam—Vṛndāvanába; edhita-arthaḥ—hogy emeljen helyzetén (Vṛndāvanáén); hatvā—ott megölve; ripūn—sok démont; suta-śatāni—sok száz fiú; kṛta-urudāraḥ—elfogadva sok ezer feleséget, a legkiválóbb hölgyeket; utpādya—nemzett; teṣu—nekik; puruṣaḥ—a Legfelsőbb Személy, aki pontosan olyan, mint egy emberi lény; kratubhiḥ—sok áldozattal; samīje—imádta; ātmānam—Magát (mert Ő az, akit minden áldozatban imádnak); ātma-nigamam—pontosan a Védák rituális szertartásai szerint; prathayan—a védikus elveket terjesztve; janeṣu—az emberek között.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, akit līlā-puruṣottamaként ismernek, megjelent Vasudeva fiaként, ám nyomban elhagyta apja otthonát, és Vṛndāvanába ment, hogy kiterjessze szeretetteljes kapcsolatát bensőséges bhaktáival. Vṛndāvanában az Úr számtalan démont megölt, majd visszatért Dvārakāba, ahol a védikus elveknek megfelelően sok-sok leányt feleségül vett, a legkiválóbb hölgyeket. Sok száz fiat nemzett nekik, s áldozatokat mutatott be saját imádatára, hogy lefektesse a családi élet alapelveit.
MAGYARÁZAT
Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 15.15) elmondja, vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ: minden Védával Kṛṣṇát kell megismerni. Az Úr Śrī Kṛṣṇa példát mutatott saját viselkedésével, és sok olyan rituális szertartást elvégzett, melyet a Védák írnak elő. Ezenkívül lefektette a gṛhastha élet elveit is. Sok-sok leányt vett feleségül, és sok gyermeket nemzett, hogy megmutassa az embereknek, hogyan lehetnek boldogok, ha a védikus elvek szerint élnek. A védikus áldozat középpontjában Kṛṣṇa áll (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Az emberi társadalomnak az emberi életben tett fejlődése érdekében követnie kell azokat a védikus elveket, amelyekre az Úr Kṛṣṇa személyesen mutatott példát családos életében. Kṛṣṇa megjelenésének valódi célja azonban az volt, hogy kinyilvánítsa, hogyan vehet részt valaki szeretetteljes kedvtelésekben az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. E szeretetteljes kedvtelések viszonzásának eksztázisa csakis Vṛndāvanában lehetséges, ezért megjelenése után Vasudeva fia, az Úr azonnal Vṛndāvanába ment. Vṛndāvanában az Úr nemcsak szeretetteljes kedvteléseket élvezett apja, anyja, a gopīk és a tehénpásztorfiúk társaságában, de sok démont is felszabadított, megölve őket. A Bhagavad-gītā (BG 4.8) kijelenti: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām, az Úr megjelenik, hogy megvédje a bhaktákat és megölje a démonokat. Ezt teljes mértékben kinyilvánította személyes viselkedésével. A Bhagavad-gītāban Arjuna megértette, hogy az Úr puruṣaṁ śāśvataṁ divyam — az örökkévaló, transzcendentális Legfelsőbb Személy. Ebben a versben szintén megtaláljuk az utpādya teṣu puruṣaḥ szavakat. Le kell vonnunk tehát azt a következtetést, hogy az Abszolút Igazság puruṣa, azaz egy személy. A személytelen arculat nem más, mint személyiségének egyik arculata. Végső soron Ő személy, s nem személytelen, és nemcsak puruṣa, személy, de līlā-puruṣottama is, a legkiválóbb minden személy közül.