HU/SB 9.4.4-5
4-5. VERSEK
- tāṁs tvaṁ śaṁsaya sūkte dve
- vaiśvadeve mahātmanaḥ
- te svar yanto dhanaṁ satra-
- pariśeṣitam ātmanaḥ
- dāsyanti te ’tha tān arccha
- tathā sa kṛtavān yathā
- tasmai dattvā yayuḥ svargaṁ
- te satra-pariśeṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān—mindegyiküknek; tvam—te magad; śaṁsaya—mondd; sūkte—védikus himnuszok; dve—kettő; vaiśvadeve—Vaiśvadevával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban; mahātmanaḥ—mindazon nagy lelkeknek; te—ők; svaḥ yantaḥ—miközben saját helyükre visszatérnek a mennyei bolygókon; dhanam—a vagyont; satra-pariśeṣitam—ami megmarad a yajña végén; ātmanaḥ—saját tulajdonuk; dāsyanti—át fogják adni; te—neked; atha—ezért; tān—nekik; arccha—menj oda; tathā—ily módon (apja utasításai szerint); saḥ—ő (Nābhāga); kṛtavān—elvégezte; yathā—ahogyan apja tanácsolta; tasmai—neki; dattvā—miután adták; yayuḥ—mentek; svargam—a mennyei bolygókra; te—mindannyian; satra-pariśeṣaṇam—a yajña maradékait.
FORDÍTÁS
Nābhāga apja folytatta: „Menj el ezekhez a nagy lelkekhez, és mondj el nekik két védikus himnuszt Vaiśvadeváról! Amikor a nagy bölcsek majd befejezik az áldozatot, s visszatérnek mennyei bolygóikra, neked fogják adni annak a pénznek a maradékát, amit az áldozatból nyertek. Menj hát oda azonnal!” Nābhāga pontosan apja tanácsa szerint cselekedett. Aṅgirā dinasztiájának kiváló bölcsei neki adták minden kincsüket, majd a mennyei bolygókra távoztak.