HU/SB 9.6.48
48. VERS
- evaṁ gṛheṣv abhirato
- viṣayān vividhaiḥ sukhaiḥ
- sevamāno na cātuṣyad
- ājya-stokair ivānalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; gṛheṣu—a családi életben; abhirataḥ—mindig elmerülve; viṣayān—anyagi kellékekkel; vividhaiḥ—különfélék; sukhaiḥ—boldogság; sevamānaḥ—élvezve; na—nem; ca—szintén; atuṣyat—elégedetté tette; ājya-stokaiḥ—zsírcseppekkel; iva—mint; analaḥ—egy tűz.
FORDÍTÁS
Így élvezte az érzékek örömét Saubhari Muni az anyagi világban, ám egyáltalán nem volt elégedett, ahogyan a tűz sem szűnik meg lobogni, ha szüntelenül zsírt csöpögtetünk bele.
MAGYARÁZAT
Az anyagi vágy olyan, akár a lángoló tűz. Ha a tűzbe állandóan zsírt csepegtetünk, a tűz egyre jobban lobogni fog, és sohasem alszik ki. Éppen ezért az a politika, hogy úgy próbáljuk beteljesíteni anyagi vágyainkat, hogy eleget teszünk az anyagi követeléseknek, sohasem vezet sikerre. A modern civilizációban mindenki az anyagi gyarapodással törődik, ami csupán egy másik módszer arra, hogy szüntelenül zsírt csöpögtessünk az anyagi tűzbe. A nyugati országok eljutottak az anyagi civilizáció csúcsára, az emberek azonban még mindig elégedetlenek. A valódi elégedettség a Kṛṣṇa-tudat. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 5.29) is, ahol Kṛṣṇa így szól:
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
„A bölcsek, akik tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, megszabadulnak az anyagi szenvedésektől, és elérik a békét.” Az embernek ezért el kell fogadnia a Kṛṣṇa-tudatot, és fejlődnie kell benne azáltal, hogy megfelelően követi a szabályozó elveket. Így örök, boldog, békés és tudással teli élet vár rá.